Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Monostori Imre: Cs. Szabó László és a népi irodalom
Gyula írta). Méltató (egyszersmind kritikus hangvételű) tanulmányt ír Tamási Áron regényművésze- téről.62 Tamásiban az Tzráelnél erősebb' hit a Jó oldalán nyűgözi le. Ide idézi - jellegzetes gesztusával- Babitsot is, aki annak idején „bámulatosan beletanult az újfajta népi irodalomba, noha látszólag elütött mindattól, amit korábban magáénak vallott". Cs. Szabó László nagy vágya, ideája mindig is a „nyugatosok és népiek egyesülése" volt. Ennek az ideának a jegyében, szellemében gondolta át újra és újra az emigrációban - s újra meg újra a régebbi végeredményre jutva - a népi írói mozgalom jelenségeit, eredményeit, jelentőségét. Alapvetően helyes, történelmileg hiteles kiindulópontja szerint a „népi-urbánus" kettéosztás „politikai színezetű, hamis megosztás", ami semmiképpen sem tekinthető értékmérőnek. Megvan a jelentősége „a magyar élet eltorzulásának patológiai anyagában, de irodalmilag értelmetlen". Erdélyi József például valódi parasztköltő volt, aki szembefordult a „nyugatisták uralkodó stílusával", ámde költészetével éppen Babitsot ragadtatta el, „e stílus pápáját".63 A népi irány a költészetben Erdélyivel kezdődött, aki „tetszett" ugyan, ám „tekintélyt Illyés Gyula szerzett az új iránynak". Aki „tudatformáló költő" akart lenni (akárcsak a 16. századtól kezdve a hasonló típusú, hangú költők, s mint az ószövetségi zsidó próféták), de amit mint költő művelt „magas irodalom" volt mindig, politikának pedig „forradalmi". A szociográfiát író népiek valóban fölfedezték a vidéki Magyarországot, megsemmisítve „a polgári parasztromantikát". „Ellenfelei szerint - húzza alá Cs. Szabó - a magyar narodnyik mozgalom" fajvédő volt, akaratlanul is a fasizmus szálláscsinálója. Ez nem igaz, veti ellen, a népi mozgalom hatalmas sodrású szellemi jelenség volt, s folyóiratukat „egy zsidó születésű katolikus költő és gyémánt jellem, Sárközi György szerkesztette".64 A népi irodalom hitele „azért olyan nagy ma is, mert nem estek áldozatul hősies lázálmoknak, egyikük se ment fejjel a falnak. [...] A jobboldal magát annak érezte, ami volt: jobboldalnak, a baloldal - urbánus és népi - viszont ugyanakkor olyan sokrétű, beleértve a radikális katolikusokat, hogy aligha fért volna közös címke alá."65 Láthatjuk, miközben Cs. Szabó határozott és éles különbséget, szembeállítást tesz „jobb" és „bal" között (a két háború közti Magyarországon); mind a „népit", mind az „urbánust" egyazon oldalra helyezi, melléjük téve a konzervatív-liberális katolicizmus polgári törekvéseit. Azaz, érzékelteti, hangsúlyozza - itt is -, hogy a népi mozgalom egyértelműen pozitív értékrendet képviselt, szemben állva - és ebben a pozícióban az urbánusokkal egy oldalon - az uralkodó politikával, társadalmi berendezkedéssel. A kis közép-európai nemzetek irodalmának több évszázados „elvi törvényét" fogalmazza meg (újra) egyik kései interjújában. Ez pedig a kétirányú nyitottság, a „teljes nyitottság a civilizált Nyugat és saját népük mély rétegei felé". Ez a kétirányú nyitottság létkérdés: „A magyar irodalom provincializálódik, mihelyt eldugul egyik vagy másik irányban." E kettős nyitottság - írta 1979-ben- „egyformán állt Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor s a magam esetében. A látszat ellenére, azt hiszem, Tamási Áronra is."66 Az itt leírt névsor azt is bizonyítja, hogy Cs. Szabó László értékítélete (a 20. századi magyar irodalom mesterséges kettéválasztási kísérletem magasan átívelve) mérvadó lehet mindazok számára, akik az irodalom valódi értéktartományait, az irodalom önértékét - nem pedig esetleges ideológiai, politikai felhasználhatóságát - tekintik érvényes szellemi talapzatnak, egyszersmind - tehát ezzel együtt - a nemzet történelmi életérzése kifejeződésének is. 62 Háztűzörző istenek. Két regény. (Jégtörő Mátyás, Ragyog egy csillag.) = Új Látóhatár, 1967. 4. sz. (júl.-aug.) 302-314.1. 63 A magyar vers századai. [1961] In: Ország és irodalom 70.1. 64 Vö. Egy nép s a költészete. II. r. 385^409.1. Később egy Szabó Zoltánról szóló kitűnő jellemzésében ugyancsak a sokszínűséget, a nyitottságot, a szintézisteremtő képességet emeli ki. „Nem győzöm ismételni, mennyire racionális elme, milyen harmonikusan összeolvad benne az urbánus a népivel, a magyar a franciával, a szépíró a politikai analitikussal." (Vö. Cs. Szabó Lászlóval beszélget Szabó Zoltánról Siklós István. = Irodalmi Újság [Párizs], 1982. 4. sz. 5-6.1.) 65 Rádiózás urambátyám mozgásterében. 165.1. 66 Azért is! Három beszélgetés Urbán Györggyel. [Első beszélgetés 1979] 280.1. 65
