Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - András Sándor: Cs. Szabó László fikciós prózájáról

Disszonancia rejlik, ez a szellemi alakzat negyedik pontja, a gyakran jelzett hitbeliség összefüggésében, amit csak hosszasabban lehetne elemezni. Egyik vetülete a protestáns­katolikus kettősség: a hangsúlyozott protestáns hittétel mellett a hangsúlyozott lelkesedés és csodálat katolikus műalkotások és életvitelek iránt. Egy másik vetület a protestánson belül az ortodoxia ellenében kiemelt szabadabb szellemi-lelki alkat iránti vonzalom (pl. Titusz beszél). Egy harmadik az ókori istenekhez - de (Is-Ten, a nagy órásmester) a konfu­ciánus Kínához is - kapcsolódó életszemlélet, egy az európai felekezetektől eltekintő, de szekularizációs ingerek nélküli evilágiság. Cs. Szabó nemcsak „szabad magyaréként írt, szabad keresztényként is. Disszonancia jellemzi a szellemi alakzat két további pontját, a megjelenítések gyakori díszletszerűségét, valamint a metaforák és a hasonlatok manieristának mondható bizarr- ságát, legalábbis körmönfontságát, vagyis a képiség és a hozzá kapcsolt gondolatiság egymásba játszó, egymástól mégis elütő disszonanciáját. A képek, metaforák gyakran kilógnak az elbeszéltekből, felhívják magukra a figyelmet, kizökkentenek az állítólagos történetből. Ez utóbbira legyen itt két példa, az egyik 1934-ből: „Egy ingerült japán pines járkált az egyik terrasz előtt, udvarlásra és fosztogatásra készen, mint a mongol rabló Li-Tai-Pe költeményében." (Apai örökség, Franklin, é. n., 118. o.), a másik 1974-ből: „csak amolyan megtört szívű köd volt, eltaposott, toprongyos embereké, Van Gogh nyomo­rultjaihoz illő. Sírásra görbült a táj arca is, de sehogyan se bírtak kicsordulni a könnyei." (Közel s távol, 545. o.) Egyaránt erőteljes az érzékletesség és az igény, hogy elgondolkodjék az olvasó: a gondolkodásra késztetés. A díszletszerűségről olykor kifejezetten van szó: „Fakeretes nagy vásznakra kenték föl a többi házat, színházi díszletek, lágyan mozognak, gyúródnék és hullámzanak a festett falak a szélben" (Közel s távol. Összegyűjtött elbeszélések 1948-1981. Magvető, 1983, 397. o.), olykor metaforikusán, a történelemre vonatkoztatva (i. m., 427. o.). A fikciós prózában éppen az érzékletesnek tűnő megjelenítések hatnak gyakran díszletszerűnek, ahogyan az útleírásokban ez talán sohasem történik. A díszletszerűséghez kapcsolódik egy hetedik és igen feltűnő jellegzetesség, az elbeszélőnek jelzett hang szerepszerűsége, kiemelten az én-hang viszonylatában. Erről a keveset is hosszasabban kell mondani, ugyanis a szellemi alakzat utolsó, nyolcadik pontjához kapcsolódik, a fikciós próza gyakran feltűnő, gyakran csak lassan kivehető megszerkesztettségéhez, szövegszerűségéhez, írásosságához - amit Roland Barthes nyo­mán éeriture-nek volt szokás mondani -, ahhoz, hogy az olvasó többnyire nem tud igazán belefeledkezni a (mimetikus) megjelenítésekbe. Ereznie kell, hogy minden érzékletesség csak tartozéka egy írott szavakkal működő játéknak. Cs. Szabó ezt igen kevés kivétellel nem a szövegre reflektáló iróniával éri el, hanem más szövegszerkesztési manőverekkel, amelyek közé a manierista metaforák és hasonlatok, valamint a (nyilván szándékos) szer­kezeti törések mellett tartozik az elbeszélő én-hang különleges használata. Az ironizáló kivételek közé tartozik az (1935-ös) Hét nap Párizsban, így kezdődik: „Néha leírom a tűzhelyet, ami nincs s fiatal házasok kötődését, amit magamban játszok el." Ezután párbeszéd következik az „én"-nel szóló hang és „A toll" között, aki (?) végül négy verssort idéz, mire fel: „Éreztem, hogy az asztal e szavaknál fölemelkedik. Elindultunk." A Keleti pályaudvarról Bécsen át Párizsba (Apai örökség, Franklin, é. n., 127 k). A többes szám első személy hamarosan nem a tolira, hanem egy asszonyra vonatkozik, így ér véget a szöveg (i. m., 151. o.). Maga a főszöveg egy megbízhatónak tűnő érzelmes útirajz. 3. Beszél egy hang a címe Thomka Beáta egyik könyvének (Kijárat, 2001). Felveti benne a kérdést: „S kihez tartozik a hang?" (7. o.) A megválaszolás során írja: „A személyek helyé­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom