Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Salamon István: „A mikrofon nem katedra...”
fel szereplésre. Az író már 1936-ban az angol líráról tartott előadást, az 1941-ben elhangzott Mozart- előadása pedig egy nagyobb esszé előtanulmánya volt. A szerkesztő írókkal folytatott levélváltásából néhány sorra érdemes külön is odafigyelnünk, hogy lássuk: nemcsak hogy egyenként, külön-külön „kulcsot talál" a munkatársakhoz, nemcsak egyszerű felkérő levelekkel teremt kapcsolatot velük, hanem észrevételeit, elképzeléseit is azonnal közli. „Mihez volna kedve? Diákfélórához, irodalmi előadáshoz, magyar problémához?..." kérdezi Féja Gézától.64 Babitsnak ezt írja: „Arra gondolok, hogy kizárólag olyan verseket gyűjtenél össze, amelyek Neked a legkedvesebbek, szóval kifejezetten egy költő szubjektív anthológiájára és nem egy pedagógiai vagy irodalomtörténeti gyűjteményre gondolok."65 Dutka Ákos kéziratához a következőket fűzi hozzá: „A tervezett párbeszéd részére különösképpen az 5-7. oldalon és a 8-12. oldalon található részek nagyon alkalmasak. Ezeknek már most olyan drámai hatásuk van, mintha egyenesen párbeszédes megelevenítésre készült volna. Ady ne legyen központ, hanem Várad. Persze ezzel a világért se azt akarom mondani, hogy kicsinyítsük az alakját..."66 A rádiószereplés alól felmentést kérő Harsányi Zsoltot az alábbi levél útján kéri fel: „...Engedd meg, hogy felvessem Előtted egy rádióelőadás gondolatát. Végtelenül örülnék, ha május második felében gróf Bethlen Margittal csevegésszerű párbeszédben, szabadon választott színházi témáról - író és közönség [...] a színház és társadalom stb. - beszélgetnél. Mind a tárgy, mind az előadók ezt a beszélgetést kétségtelenül kimagasló műsorszámmá avatnák. A magam részéről mindenesetre végtelenül örülnék, ha közreműködéseteket sikerülne megnyernem."67 Ám még a minden szervezési készségét latba vető, a felolvasások megtartására jelentős írókat felkérő Cs. Szabó sem tudott minden írót megnyerni műsorpolitikájának támogatására. A korabeli műsorleírást áttekintve megfigyelhető, hogy a két világháború közötti magyar irodalom jó néhány prominens képviselője egyáltalán nem, vagy csak ritkán szerepelt a mikrofon előtt. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert pl. Kodolányi Jánost, aki Németh László vezetése alatt csekély számban ugyan, de felolvasott, a Cs. Szabó által irányított Irodalmi Osztály nélkülözte. Cs. Szabó László erről így emlékezik meg: „...nem volt hajlandó szerepelni Kodolányi János. A mai napig rejtély, hogy miért volt ő is kivétel, mert máskülönben jól voltunk."68 Szabó Dezső „kereken megtagadta" a szereplést - folytatja: „Azt mondotta, hogy ezeknek és ezeknek az uraknak kell lógniuk felakasztva a Rádió kapuján, ahhoz, hogy én oda belépjek. Morbid feltételeit nem lehetett teljesíteni."69 Az 1937-es műsorokat értékelve egyetérthetünk Szabó Zoltánnal, a Tükör című lap újságírójával: az „előadások nem ötletszerűen tartattak, hanem a lehetőség keretein belül határozott program szerint. [...] a Rádió megfelelt hivatásának, melyet a legmagasabb értelemben vett népművelésnek és irodalomnépszerűsítésnek nevezhetünk" 7° A rádió természetesen az ismert és elismert írókat foglalkoztatja, közülük választja előadóit, olyanokat, akik már a folyóiratokban publikáltak és könyveik jelentek meg. Cs. Szabó szerint: „Irodalmi fölfedezésre, az írói hír első hitelesítésére a rádió valószínűleg ezután sem hivatott [...] a rádió tehát a szépirodalmi előadót valószínűleg ezentúl is az irodalomtól veszi át."71 Az író ezen kettős publikációs lehetősége még jobban elmélyítheti kapcsolatát az olvasókkal, akik egyben a rádió hallgatói is. Arra a kérdésre, hogy mit köszönhet a magyar irodalom a rádiónak, Márai Sándor a következőket válaszolta: „A rádió eljuttatja az irodalmat az olvasóközönség olyan rétegeihez, amelyeknek eddig sem módjuk, sem kedvük nem volt megismerkedni vele."72 Az író és a hallgató kapcsolata ennél többet feltételez. Cs. Szabó szerint eleget kell tenni a rádiószerűség követelményeinek, mert „az író legtöbbször maga árulja el hamis felfogását és rádiósüketségét..."73 Ezek a hiányosságok elsősorban az előadásmódban és a foglalkozásban mutatkoznak meg, szoros összefüggést alkotva a „szabad felolvasással" és a kötött, „olvasott szöveg" interpretálásával - állapítja meg Cs. Szabó, majd így folytatja: „A kötött és felolvasott szöveg tehát kellő előkészítés után nem hátráltathatja a természetes 64 MOL K-613,17 csomó. Cs. Szabó László levele Féja Gézához. 1937. február 4. 65 OSZK Kézirattár Fond 17/101 17. sz. levél Cs. Szabó László levele Babits Mihályhoz. Bp., 1939. július 20. 66 MÓL K-613, 17 csomó. Cs. Szabó László levele Dutka Ákoshoz. 1937. február 24. 67 MÓL K-613,17 csomó. Cs. Szabó László levele Flarsányi Zsolthoz 1937. március 9. 68 Grósz i. m. 135. p. 69 Grósz i. m. 135. p. 23
