Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - „A mi korunk már egy átmeneti kulturtípus”
a történelmi formákban, ahogy azt egy Steinkecker, a professzorom a naiv magyar élén gondolja, hanem a jellem nyugalmában. Okt. 14. A magyar irodalomban nem a líra a legkülönösebb s az a bizonyos Európát-verő. [...] és a Buda - Esztergom - Pozsony - Balatoni nagy háromszög kulturális berendezkedése, egyházi súlya és politikai karaktere föltűnően hasonlított a Mainz-Köln-i érsekségi vonalhoz vagy az Ile de France-i maghoz. Ha a török és utána a nemzeti tetszhalál el nem pusztította volna még a nyomát is ennek keresztény Magyarországnak, Magyarország egyáltalában nem volna rendkívüli ország és a magyar nem vallaná magát keletről jövő fajnak, hanem latinnak, mint az aacheni német. A sok rombolásra mi nem sok munkával felelünk, hanem egy olyan furcsa, ábrándos élettel, amely továbbra is rendkívüliekké és a többi néptől különbözővé tesz bennünket, különbözők akarunk lenni a feltámadásban is, mint ahogy rendkívüli volt a mi nagy és hosszú szerencsétlenségünk. Hol késik a mi feltámadásunk? Miért beszélünk arisztokratikus feltámadásról, amikor hiányzik belőlünk az arisztokratikus renaissance merészsége, a mindenekfölött való fegyelmezett merészség, és csak a mellékes lakájtempókat elevenítettük föl az arisztokratikus időkből? * D'Annunzio a Sziklák szüzeiben már békében bejelentette a fasizmust, és egész oldalakat idézhetnék, amelyeket a fasizmusról írott természetrajzba lehetne fűzni. A fasizmus a D'Annunzio ráolvasásából született meg. * Lenn nyomorog az ország és fenn virulnak a puszipajtások. Bethlen mérsékelt, sőt leszállított belépőjegyek mellett póló-mérkőzést vezet. A mecklenburgi herceg, akire Németo.-ban büntető bíróság vár, beugratta a csapatkapitányi szerepbe, és ma egyike a legbiztosabban elhelyezkedett embereknek. * Tegnap Hendrich Babsiéknál próbát tartottunk a szerdai esküvőből. Már alig tudok társaságban viselkedni, és egyáltalában nem tudok többet alkalmazkodni a lányokhoz. Asszonyok, asszonyok, asszonyok, vagy lányok, akik a szeretőim. Azt hiszem, hogy az idén egyetlen egyszer sem megyek többet társaságba. De mégis milyen különös, hogy félévenként egyszer táncolok, és mégis a legszebben, sőt elbűvölően táncolok a pesti fiúk között. Aztán vége van-e vajon a köztem s a Babsi között sokáig lappangó, sőt mindig csak lappangó szerelemnek? Azt hiszem, hogy a legnagyobb ügy voltam az életében. A vál- lamra hajtja a fejét, és azt sem bánja, ha csúfolódva beszélek az elmúltakról és nyíltan csúfolódom az egykor titokban hordott érzelmekről. A vőlegény tétován körülnéz és kimegy a szobából. Kizárólag a kéjes és titkos, csendes és tudós, okos és asszonyokkal való tété ä tétek barátja vagyok, s egy-egy nappali találkozó akármelyik lányismerősömmel valóságos pokol a számomra. De hát melyik asszony vált meg ebből a hat éve húzódó szenvedésből és levertségből. Lopva Petzriknére nézek, amint az a kicsi, nyavalyás, nagy szájú, harminchárom éves zsidó arca kibújik a bundából, nézem, ahogy az apám kezet csókol neki, és udvariasan, gavallérosan gúnyolódik vele. Az égre fohászkodom. 9
