Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Ócsai Éva: Janus két arca
szárnyát, amikor a test börtönéből kiszabadul, ez pedig a halál pillanatában következik be, ami az örök életet is jelentheti számára. Ámor, isteni szeretője az, aki megszabadíthatja testburkától, így a halhatatlan istenek birodalmába kerül.21 Csokonai versében ezt a hagyományt használja fel. Ady a Vitéz Mihály ébresztése című versében azt írja Csokonairól, hogy a szavaknak gazdag pillangó-szárnyakat adott22, Kazinczy pedig az elhunyt Csokonai sírjára Canova- szobrot szeretett volna állíttatni, az Ámor és Psychét, „A monumentum felső részében a Lepe (rút és közönségesebb neve: Pillangó) fog repdesni."23 Ez arra a nyelvújítási vitára utal, hogy Csokonai a pillangó szó védelmébe kelt a Kazinczy által finomabbnak vélt lepe szó ellenében24 25. Ezek a példák is azt mutatják, hogy a rokokó szimbóluma, a pillangó és Psyché Csokonait is jelölő ikonná váltak. Weöres Sándor Psychéjében Csokonaira Psyché születési dátumán és a Csokonai-féle Magyar Psychén kívül a következő mondattal történik utalás, amikor Psyché a 19. század eleji kortárs költőket összehasonlítja: „Csak Csokonai Vitézünk, kiben Inventio, lntelligentia, Scientia, Phantasia, Inspiratio egyaránt foglaltatik".25 Több akkor élt költő közül Psyché elsősorban őt emeli ki, másodsorban pedig Ungvárnémeti Tóth Lászlót. A fentiek alapján megfogalmazódhat a kérdés, hogy vajon a Weöres Sándor által megteremtett Psyché költészete értelmezhető-e Csokonai boldogságelvű költészetének lehetséges folytatásaként. Elképzelhető-e, hogy részben Csokonainak állít emléket Psyché alakja, a lélek halhatatlanságának szimbóluma? A lélek halhatatlanságáé, amiről Csokonai élete utolsó írásában, a Halotti versekben írt úgy, hogy megnyugtató választ nem tudott adni arra a kérdésre, hogy a lélek halhatatlan vagy sem. A magyar költészet történetében ez a két nagy szerepjátszó költő, Csokonai és Weöres jelentős változást idézett elő. Annyiban tekinthetők Janus két irányba néző arcának, a Geminusnak, az alfának és az ómegának26, hogy míg Csokonai az alanyi, a szubjektív költészet megteremtője volt, Weöres Sándor a szubjektumot feloldó, abból kilépő, szerepekre bomló ént teremtette meg27. Janus (a ianua jelentése 'ajtó', 'kapu') a római mitológiában a be- és kijáratok, ajtók istene, Patulcius névvel illeték, mert azt jelezte, hogy ajtót nyitott, és Clusiusnak, mert más ajtókat bezárt. Janushoz hasonlóan a két költő nemcsak a magyar, az európai, illetve a világköltészet előtt nyitott meg ajtókat írásaival, hanem egymás költészetére is. 21 Kerényi Károly: Az ismeretlen Berzsenyi, Budapest, Debrecen, Pécs 1940, 46. Idézi: Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988, 113^. 22 Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése, Nyugat, 1911 /3 23 Pál József i. m. 114. 24 Szilágyi i. m. 695. 25 Weöres, 1972, 152. „azon máig s utolsó órámig csodálkoztam és csodálkozom, hogy [Csokonai] nem írta meg a legfájdalmasabb magyar blaszfémiát." Ady Endre: A magyar Pimodán, Nyugat, 1908/2 26 Tokarev, Sz. A., főszerk.: Mitológiai enciklopédia 1-2. Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 1988, 2/168. 27 Szepesi Attila: Két kerub, Csokonai és Weöres, Jelenkor, 1990/10, 75-77. 106
