Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Lengyel András: „...szólj, Szokrates, van értelme még?”
csak a neki megfelelő relatív vagy parciális igazság vizsgálható. A miszitika (és hasonlóképpen a metafizika, a poézis, a művészet) az Egészet tekinti, és minden pillanatában a Világhoz viszonyítja az embert" (idézi Fried, 2004,180). A misztika, a metafizika, a poézis és a művészet egyaránt, bár nem teljesen azonos arányban megvolt Hamvasban is. Az a gondolatalakzat, amelyet az övéének lehet tekinteni, ezek sajátos, idő s alkalom szerint változó arányú kombinációjaként írható le. Ezzel a sajátos, egészelvű megközelítéssel függ össze a világ sajátos, Hamvasra (is) jellemző földolgozási módja. A modernitás súlyos, nagy problémái a problémaérzékeny és invenciózus Hamvasnál (ahogy mutatis mutandis Nietzschénél és Dosztojevszkijnél is) végső soron pszichológiai tapasztalattá és, egy másik szinten, metaforizáló nyelvvé, illetve példázatok sorává válik. Az analitikus, fogalmi megközelítés háttérbe szorul, sokszor már-már el is tűnik Hamvasnál - gondolkozóként inkább megnevező és kifejező-érzékeltető, semmint analitikus elme. A tudományos analíziseknek inkább csak eredményeit veszi át igen kiterjedt olvasmányaiból, s azokat - megszűrve, céljaihoz igazítva - építi be „hozzászólásokként" megformálódó saját gondolkodásába. A körülmények kifejezését, láttuk, félrevezető, esetleges próbálkozásoknak gondolta s lebecsülte őket. Maga ennél többre törekedett, feladatának tartotta „az isteni élet képét és követelményét az emberiségben őrizni". Az antikvitás nagy teljesítményeihez, a „hagyományhoz" való visszafordulása és annak újrainterpretálása erre az igényre vezethető vissza. A „kezdet tapasztalatainak" faggatása azonban, bármily invenciózusak és inspiratívak is legyenek kísérletei, voltaképpen a modernitás mind erőteljesebben érvényesülő antinómiáira, elhúzódó s mind súlyosabbá váló válságára adott személyes válasz volt. Bizonyos értelemben tehát filozófiája is egy nagy korélményre, a kortendenciák személyes megtapasztalására adott válaszreakcióinak tekinthető. Azaz: abból a helyzetből, amelynek a magyar gondolkodástörténetben az egyik legizgalmasabb diagnosztája és kritikusa volt, ő maga sem tudott kiszakadni. „Csak" elbeszélte, kifejezte azt. Jegyzet Hamvas Béla írásait — „hozzászólásait" — a következő kötetből idézem: Athenaeum-tdr. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülései 1938-44. Repertórium. Szerk. Kőszegi Lajos, társszerk. Kunszt György és Laczkó Sándor. Veszprém, 1998. Hamvasnak olvasmányairól adott vallomása a Kőhalmi Béla szerkesztette, 1937-ben megjelent Új könyvek könyve című, írói vallomásokat tartalmazó összeállításban olvasható. Szántó R. Tibornak Hamvas tudásszocilógiájáról szóló írása a Világosságban jelent meg, 1991-ben. Vekerdi László gondolatát Fried István idézi: „A műgonddal alkotó ember" évtizedei, in: Egy szabad ember. írások Vekerdi Lászlóról. Szeged, 2004. 173-188., írásom Vekerdi-idézete e tanulmányból való. — Cikkem elkészülte (2004 ősze) óta megjelent egy Hamvas-kötet, amely jelentősen javítja a Hamvas írásaihoz való hozzáférést: Világválság. Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból. Szerk. Darabos Pál. Bp. 2004. 100
