Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10. szám - B. Kovács András: Marosvásárhely hőse

eléggé demokratikus, én közbekiáltottam: „Nem is lesz!" Megválaszolt rá, hogy „De igen!". Mindenki hozzászólt, én is szót kértem. Olyan volt a beszámoló, mint egy temetési beszéd, mondtam, semmi jó nincs benne, felsorolja, mi mindent vettek el tőlünk. Miközben beszéltem, mesterkedtek, többször eloltották a villanyt stb. Megpróbáltak megijeszteni. A gyűlés az éjszakába nyúlt. Kijátszották ellenem a Ferenc-rendi papot - sötét alak, mindenben nekik adott igazat. Végül szavazásra bocsátották, s megírta a helyi újság, hogy egyetlen ellenszavazattal fogadták el a nyilatkozatot. Tátárescu7 külügyminiszter fel is olvasta később Párizsban mind a kettőt. Ezt és az udvarhelyit.8 Szóval Vásárhelyt semmi jót nem várhattam magamra nézve. Szavazás után igyekeztem haza. Az egyetemisták fáklyás felvonulásra készültek a tiszteletemre. Nem vártam meg. Egy tehervonattal érkeztem Kolozsvárra. Nemsokára Márton Áron püspök úr a piaristáknál, ahol tanítottam, ebédelt. Akkor nevezett engem „Marosvásárhely hősének."

Székelyud varhely, 1946-Az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán 1946-ban elfogadott egy kisebbségi törvénytervezetet. Demeter János9 mesélte nekem, hogy 1949-ben nem utolsósorban ezért és a benne foglalt autonómiaszemlélet miatt vetették börtönbe őt és társait.- Ott igazából nem ez, hanem a nyilatkozat volt fontos az MNSZ számára, miszerint nem kéri, hogy a nyugati nagyhatalmak garantálják a békeszerződésben a kisebbségi jogokat. A kongresszusra mindkét fél felkészült, azok is, akik egyetértettek ezzel, azok is, akik nem. Jellemző, igazgató-tani tó sógorom mesélte, a kis székely faluban, Kézdicsomortányban is felhívták az MNSZ-küldöttek figyelmét, kire vigyázzanak mint „reakciósokra". Például név szerint énrám. A másik fél sem maradt tétlen. A fekete autó járta Udvarhely megye falvait, és mozgósította a népet a vasárnapi nagygyűlésre. Ki lehetett, nem tudom, de úgy hiszem, Ungvári volt, a Sipos tanár veje. Sipossal együtt tanítottunk a piariban. Ungvári? Börtönbe került s onnan megszökött később. Nos, amikor megérkeztem a székely anyavárosba, meglepetten olvastam az újságból, hogy ünnepi szónok leszek. De erre nem került sor. Már pénteki megérkezésemkor összeszólalkoztam Czikó Lőrinccel10, nem is tudom min. Őt aztán a vezetőség némi fejmosás után alázatos bocsánatkérésre kötelezte. Szombaton volt az intézőbizottság ülése. Ott közbekiáltásokkal akadályozták beszédem elmondását. Végül, amikor kétségbe vontam a Népi Szövetség illetékességét a nyilatkozattételre - nemzetközi kérdéseket a két országnak kell egymás között elintéznie, az nem a mi dolgunk, mondottam, s abba az MNSZ már csak azért

7 Tátárescu Gheorghe (1892-1957), román liberális politikus, több román kormány tagja a két világháború között, az 1947. február 1-jén aláírt párizsi békeszerződés megkötésekor Románia külügyminisztere. A békeszerződés szerint a magyar-román határ viszaáll az 1938. január 1-jei állapotba, a szovjet-román határ az 1940. június 28-i állapotba. (Vincze. I. m. 53. o)

8 Lásd lentebb.

9 Demeter János (1908-1988) politikus, egyetemi tanár, jogász, az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, illegális kommunista, a háború után Kolozsvár alpolgármestere, MNSz vezető, a statutumtervezet kidolgozója, 1950-55 között Balogh Edgárral, Csőgör Lajossal stb. együtt börtönben van, 1956-ban rehabilitálják.

10 Czikó Lőrinc (?—199?) a 19. század végén Bukarestbe vándorolt székely iparosok ivadéka, illegális kommunista, MNSZ-vezető, 1948-tól Felszeghy Ödön utóda a közoktatásügyi minisztériumban, államtitkári minőségben, a magyar iskolák államosításának végrehajtója.

80