Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)
a Kremlért harcolt, és szüksége volt a támogatásukra? Azt mondta: vívjatok ki magatoknak annyi szabadságot, amennyit csak elbírtok. Engedtek a kísértésnek, és belesétáltak a csapdába. Hiába vártak arra, hogy jutalmat kapnak, amiért segítséget nyújtottak a polgárháború alatt. A győzelem után a vörösöknek eszük ágában sem volt betartani az ígéreteiket. Bőrkabátos komisszárok váltották föl a cári hivatalnokokat. Minden más maradt a régiben. Újabb meg újabb transzportokat indítottak, csecsen elítélteket - mohákat és partizánparancsnokokat vittek Szibériába. Ezért a csecsének, akárcsak régen, most is lázadtak. El sem dőlt még a fehérek és a vörösök háborúja, amikor a Kaukázusban már kikiáltották a független hegyi köztársaságot, nagykövetet küldtek Párizsba, Berlinbe, Varsóba és Isztambulba. De szétesett a testvérgyilkos viszály kodás, a gyanakvás és a régi sérelmek miatt, mielőtt még szétverhette volna Oroszország. Senki sem akarta elfogadni a legerősebb és legnépesebb kaukázusi nemzet, a csecsének hegemóniáját, mint ahogy a cserkesz fejedelmek sem akartak hallgatni Samil imámra, akárcsak hosszú évek múltán a kaukázusi elnökök Dzsohar Dudajevre. A hegyi köztársaság kudarca sem rettentette el a Kaukázusban istenfélő jámborságáról híres sejket, Uzun hádzsit, aki kikiáltotta saját emirátusát, amikor pedig szétszórták a hadseregét az oroszok, Nadzsmuddin kihirdette, hogy ő a negyedik imám, és addig harcolt, amíg orosz fogságba nem esett, és főbe nem lőtte a kivégzőosztag. A csecsének még el sem siratták az emírt és az imámot, amikor újabb lázadásokat robbantottak ki az oroszok ellen korábbi szövetségeseik, a csecsen kommunisták. Rettenetesen becsapták őket, kétségbeesett dühükben fegyvert fogtak, hogy lemossák a gyalázatot, mert a bolsevikok által ígérgetett paradicsom igazi pokolnak bizonyult. A Vörös Hadsereg katonái kiűzték őket a hegyek közül a sztyeppékre, hogy szemmel tarthassák az örök lázadókat. Elvették a legelőiket és a földjeiket, elrekvirálták a nyájakat és a termést, bezárták a mecseteket, nem volt szabad imádkozni, még a holtakat sem temethették el a mozlimok szokásai szerint. Szlávokat hoztak a hivatali tisztségek betöltésére Oroszországból, Ukrajnából és Fehéroroszországból, a csecsen gyerekeket orosz tannyelvű iskolákban tanították. Éjszaka csekisták dörömböltek az ajtón, tízezrek kerültek börtönbe, vagy tűntek el nyomtalanul. Agyonlőtték a mohákat, sőt még azokat az embereket is, akik ismerték az arab nyelvet, és el tudták olvasni a Koránt. Az őrült tisztogatások végül a csecsen kommunistákat is elérték. A nagyvilágban már kitört a második világháború, Oroszország Finnországgal háborúzott, aztán a németekkel, amikor két kommunista, Hasszán Iszrailov és az egykori satoji ügyész, Mairbek Saripov vezetése alatt felkelőkormány alakult a hegyekben, és barátságot ígért bárkinek, akik fölszabadítja a csecseneket az orosz iga alól. Nemigen tudták, mi az a fasizmus, és min vitatkoznak az európai nagyhatalmak. Azzal viszont tökéletesen tisztában voltak, hogy ha továbbra is orosz uralom alatt maradnak, pusztulás fenyegeti őket. Tehát bizalommal tekintettek 48
