Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)
orosz Bonaparténak tartottak a cári fővárosban. Azt is szívesen mondogatta, hogy az ember kínok között, véresen születik, a hatalmas birodalmak pedig vérrel és vassal építhetők fel. Később már úgy magyarázkodtak az orosz tábornokok, hogy túl nagy árat fizettek, túl sok vért ontottak, túl sok orosz katona csontjai fehérlenek már a hegyekben ahhoz, hogy megfeledkezhessenek a Kaukázusról. Jermolov kedvenc fegyverét, a kegyetlenséget tartotta a leghatékonyabbnak. „Azt szeretném, ha a bennszülötteket iszonyattal töltené el a nevem, és annyit jelentene nekik, mint egy halálos ítélet", magyarázta a tisztjeinek. A csecseneket pedig figyelmeztette: „Ha az engedetlenség legkisebb jelét tapasztalom, az első fegyveres támadás után a földdel teszem egyenlővé az auljaitokat, lemészároltatom, fölköttetem a férfiakat, az asszonyokat meg a gyerekeket pedig eladatom rabszolgáknak". Jermolov azt a parancsot adta a csapatainak, hogy tűzzel-vassal irtsák a csecseneket, vegyék el a legelőiket, hajtsák el a nyájaikat, rombolják le a gazdaságaikat, amíg csak „engedelmességre nem kényszeríti őket az éhség". Kivágatta a kaukázusi erdőket, hogy megfossza a harcosokat búvóhelyeiktől, akik így nem tudtak csapdát állítani az orosz kereskedelmi ügynökségeket és erődöket összekötő utak mellett. A Kaukázusba vezényelt katonák számára ettől kezdve a mindennapi szolgálat része lett az erdőirtás. Mit ért el Jermolov, akit a csecsének Jer-mollának csúfoltak? Ha történelmi tárgyú orosz könyveket és tanulmányokat olvasunk, azt hihetnénk, győzött, sikerült leigáznia a Kaukázust. Nagy tévedés - figyelmeztet Dmitrij Furman. Jermolov kegyetlensége és az a rögeszméje, hogy Európa képére formálja a Kaukázust, mert ő maga is Európáról vett példát, végleg Oroszország ellen fordította a csecseneket. Erősödött az ellenállás, ez egyesítette a népet, vallási fanatizmusra és szent háborúra biztatta. Még azok is a hegyekbe menekültek, akik azelőtt a földből éltek. Mostantól a háborúskodás lett a mesterségük. Akiket elűztek az oroszok az auljaikból és a hegyszorosokból, azok a sziklahasadékokba rejtett megközelíthetetlen kőbástyákban húzták meg magukat, melyek bevétele több ezer katona életébe került volna. A következő pillanatban pedig hátulról támadtak az orosz csapatokra, mint a farkasok; ontották a vérüket, tépték, szaggatták, megfutamították őket. Jermolov meg akarta hódítani, és egyszer s mindenkorra meg akarta változtatni a Kaukázust. Nem tudta, mennyire megváltoztatja a Kaukázus őt magát és az egész életét. A csecsének ellenállására még nagyobb erőszakkal és vad gyűlölettel reagált, ez még a hivatalos jelentéseiből is érezhető, amelyek tele vannak a hegyilakóknak címzett káromkodásokkal, gyalázkodásokkal, trágárságokkal. Csak miután visszahívták a Kaukázusból, élete vége felé írta le elkeseredetten, hogy reménytelen feladat volt a csecsének leigázása. „Biztos vagyok abban, hogy megadták volna magukat, ha tudják, hogy kell csinálni." A XVIII. század elején került sor az első komoly összecsapásra az oroszok és a csecsének között, amikor a dzsigitek egy bizonyos Ajdemir vezetése alatt szétverték Koch ezredes orosz egységét. A csecsének eztán mindenkivel szövetkeztek, aki Oroszország ellenségének nevezte magát, és háborúzott vele - törökökkel, 44
