Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10. szám - Jagielski, Wojciech: Kőtornyok (Fordította: Pálfalvi Lajos)
- Nekünk nem kell példát vennünk senkiről, és nem is fogunk - mondta a költő. - Itt ringott minden civilizáció bölcsője. A saját utunkat járjuk. Egy évvel később találkoztam vele az immár függetlenné vált Tádzsikisztán fővárosában. Egy pádon aludt a parkban. Körülötte zajlott a forradalom. Megindult Allahot dicsőítve a Pamírból és Karateginből a szabadságtól megszédült falusi nép, elsöpörte a birodalomtól örökölt istentelen kormányt. Az üzbég költő már nem azért jött Dusanbéba, hogy jó tanáccsal szolgáljon a szomszédainak. Elmenekült Taskentből, a titkosrendőrség elől, mert üldözte a birodalom helytartója, Iszlám Karimov, aki kihasználta a váratlanul beköszöntött szabadságot, kikiáltatta magát a független Üzbegisztán köztársasági elnökének (a költő kánnak nevezte), és mindenkit köröztetett, aki nem hódolt be neki. Később azt olvastam egy moszkvai lapban, hogy Jadgar Obid nem akart börtönbe kerülni, elment Taskentből Azerbajdzsánba, aztán meg Európába. Végül nyomtalanul eltűnt. Kaukázusi és közép-ázsiai útjaimon gyakran kérdezgettem, mi hír a taskenti költőről. Bár nem nagyon bíztam abban, hogy bármi lényegeset is megtudok róla. Mindig jó ürügynek tűnt, ha szóba hoztam a költőt, ez kitűnő alkalmat kínált arra, hogy a megfelelő irányba tereljem a barátaimmal vagy újdonsült ismerőseimmel folytatott beszélgetést, szóba hozva az üzbég ijesztő gondolatát, mely szerint a túl korán kivívott szabadság elkerülhetetlenül új rabsággá válik. Egyszer rákérdeztem erre Almatiban, Murat Allezovnál, a nemes származású bölcselőnél és karizmatikus disszidensnél, a kazah nemzeti vátesz, Muhtar Allezov fiánál, aki apja politikai szerepét is örökölte. A szabadság nem azoknak hozott felemelkedést, akik harcoltak érte, vagy legalább vágytak rá, hanem azoknak, akik a rabságból is hasznot húztak. Pocsékba ment a szabadságharcunk, ellopták tőlünk - mondta a kazah szomorúan bólogatva. - Ellopták, mert rögtön a győzelem után kisajátították azok, akik sosem követeltek szabadságot, sőt féltek tőle. Pocsékba ment, mert mihelyt birtokba vették a szabadságot azok az emberek, akik nem akarták és nem is értették, rögtön meg is rontották, sárba taposták, az állásokért és gazdagságért folytatott gátlástalan és szégyentelen harccá züllesztették. Tehát bizonyos értelemben ez a szabadság csak még elviselhetetlenebbé tette a rabságunkat. Mert elmosta a korábban tisztán látható és magától értetődő választóvonalakat, határokat, összezavarta a definíciókat; mostantól egyre nehezebb lesz megtalálni magát a szabadság lényegét, nehezebb lesz felismerni és megnevezni, nehezebb lesz kivívni. A Kaukázusban nem sokan sírtak a kommunista utópia temetésén. A szabadságot és a hatalmat azonnal birtokba vették a helyi klánok főnökei. Most már nem kellett olyan részletes elszámolást benyújtaniuk Moszkvának, így kisajátították az egész országot. Dagesztánban, ahol negyven nemzet él, szinte minden völgy önálló, független kisállam, évszázadok óta a leghatalmasabb és legnépesebb nemzetségek uralkodtak. A közös élet évszázadok alatt rájuk kényszerítette a mindenki jogait és kiváltságait garantáló kompromisszumokat. Az egyik nép az olaj kitermelésével 33
