Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)

Kászoni kezdett el nevetni.- Szóval puccsot akarnak. Be akarják bizonyítani, hogy Istenben nem hisz senki, de hogy ő maga sem létezik - Fábián Kristóf elgondolkodva nézte az öreget.- Nem akarunk mi bebizonyítani semmit. Most már nem. Bacskó Bandi megfordult, sokáig nézte a kert végében álló két alakot, majd lassan, kimérten levetette az ingét, összehajtogatta, a vállára csúsztatta, hogy majd erre vegye fel a keresztet. Nehezen mozdult meg, felemelte a kezét, mint­ha mondani akarna valamit Kászoninak vagy Fábiánnak, de aztán meggondol­ta magát. Megvakarta a fejét, megigazította a haját, majd az inget is a vállán, az­tán lépett egyet oldalra, a hátát nekidöntötte a száraz gally kévéknek. Nagyra nőtt, hosszú farkú, vörös kakas állt meg előtte és élesen elkukorította megáll. * Fábián kilépett az út szélére, vagy tíz lépésre állhatott meg Kászonitól. A fák nem takarták előle a kilátást. A volt Ughy-tanya és a volt Kászoni-féle kisebb birtok határát kereste, jól emlékezett rá, hogy a két birtok találkozásánál, vala­melyik magasabb dombon állt a fából ácsolt messzelátó. Azon túl már Perényi gróf birodalma húzódott, oda már Fábián emlékezete szerint senki sem járt az ő falujából. Perényi gróf uradalma ma egy állami gazdaságé, már akkor is így volt, amikor idejárt kapálni az apjával a tanyára. Itt kapott egy kis sovány homokot Fábián András, amikor hazajött a hadifogságból. A Kászoni-birtokról nem akart beszélni, de a messzelátóról szívesen megkér­dezte volna: miért építették arra a magaslatra? Megfigyelni az ellenséget? Hi­szen ebben a században egy tíz méter magas fatákolmány nem védhet meg sem­milyen ellenségtől. Lehetséges, hogy Perényi gróf a Kászoni és az Ughy család támogatásával birtokai védelmére építette, hiszen erről a pontról valóban jól be­látható a környék, egészen a falvakig. Azonban hiába kereste, már nem találta.- Elhordták a messzelátót? - kiáltott oda Kászoninak.- Már régen. Elégették. De jól is van így, mert lett valami haszna. Ha az idő eszi meg... így legalább megmelegedett mellette valaki - tárta szét a karját Ká­szoni. * Fábián szeretett volna még többet tudni a messzelátóról. Azokban az évek­ben, amikor az apjával itt kapált, s ugyanúgy, mint most, valamerre az Ughy-ta- nyán túl, a kis kápolnában elharangozták a delet, elindulhatott a kútra vízért, közben felmászott a kilátóba is, onnan integetett az apjának, onnan kiabált. Az apja felemelte a kapáját, valahol középen fogta a nyelét, kinyújtotta a karját, ki­csit felfelé, és a másik kezével levéve a kalapját is, visszaintett neki. Ott fent ösz- szesűrűsödött a meleg, égette a talpát a sok-sok barnára aszalódott, egymásba illesztett gerenda. Távol némán és kiszolgáltatottan terült el a falu. A reformá­tusok temploma emelkedett a legmagasabbra, úgy látta, mintha a Kraszna felé dőlne, de csak a kápráztató, éles fény miatt látszott így. A katolikus templom 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom