Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Balla D. Károly: A hiány szerkezete

Balia D. Károly

A hiány szerkezete

(Szembesülés, 31-39)*

Nem hiánya jellemzi-e leghívebben a Jelenvalót?

A fragmentum úgy viszonyul a műegészhez, mint nászutazás a házassághoz.

(Tsúsó Sándor)

Annotáció (31)

I •** bizonyos szempontból az ógörög Oresztész-Elektra-történetek modem parafrázisa. A fiatalember Oresztész két egymásnak ellentmondó szellemi örökség közt őrlődik: a zeuszi hatalommal szembeszegülő Agamemnon példája és a lojalitást túllihegő Egiszthosz apai szigora egyaránt vállára nehezedik. Az erkölcsi útvesztőben a több alakban megjelenő Elektra mutatja fel számára a követhető magatartásformákat, miközben szembesülésre készteti őt hol a külvilággal, hol a múlttal, hol a jelennel - és leginkább önmagával.

Ezen szembesülések hátterében ott húzódnak a szerelmi szálak, a barátságok, a folyton átalakuló emberi viszonylatok, sőt: a közelmúlt történelme is.

A Szembesülés ugyanis voltaképpen kulcsregény. A görög nevű hősökben az 1970-es, 80-as, 90-es évek közismert figurái: írók, képzőművészek, újságírók, politikusok, később fontos közéleti szerepet játszó fiatalok jelennek meg; azok, akik egy sajátos - a mű egésze révén felrajzolódó - magatartás-tengelyen helyezkednek el: a hatalom (a „zeuszi hierarchia") túllihegett kiszolgálásától a higgadt lojalitáson és passzív rezisztencián át a nyílt opponálásig.

Oresztész az Elektrák révén avatódik be ebbe a világba, és beavatódása mértékében maga is részesévé, később alakítójává válik az eseményeknek. Mielőtt azonban elsodorná a közélet, életének egy váratlan fordulata hozzásegíti ahhoz, hogy egy önmagára nézve érvényes értelmiségi magatartás révén megalkossa a maga szintézisét.

A regény voltaképp ennek a szintézisnek az eredménye, írói összefoglalása.

* FRAGMENTUMOK EGY REGÉNYHIÁNY KÖRNYEZETÉBŐL. Szembesülés című regényét a

szerző olyan könyv formájában képzeli el, amely csupán járulékos szövegeket tartalmaz: fülszöveg, szinopszis, előszó, jegyzetek, egy monografikus utószótanulmány fejezetei, a mű keletkezését napló- szerűen rögzítő Werk stb. Ezek jelenítik meg a mű tárgyát, a XX. század utolsó évtizedeinek viszonyait „Argoszban", és ezek révén körvonalazódik az a voltaképpeni regény, amelyet a másodlagos közlések segítségével magának az olvasónak kell a maga számára reprodukálnia. Ahogyan az elképzelt fülszöveg fogalmazza: „Ez a regény nem volt, nincs, és nem is lesz soha. Regény nem lesz. Szerkezet, teória, halmaz - igen. Még ábránd, szerelem, szorongás vagy bűnhődés is lehet, csak regény, regény nem, mert lényegét éppen az képezi, hogy hiányzik. Mihelyst lenni kezdene, már egyáltalán nem lehetne. Hiszen attól van, hogy nincs."

6