Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Gömöri György: Puskás és Márai (Márai-konferencia Cambridge-ben)
Azt viszont a konferencia minden résztvevője elismerte és hangsúlyozta, hogy a Kassai polgárok írója nagyon tudott írni. És érdekes megvizsgálni, a németeken kívül kiktől tanult legtöbbet? A magyarok közül Krúdy Gyulától és Kosztolányi Dezsőtől. Ezt a Krúdy-Kosztolányi fonalat több előadó (így e sorok írója is) bogozgatta-bontogatta. Egyfelől kétségtelen, hogy Krúdy Gyula huszadik századi kultuszát igazából Márai Szindbád hazamegy című regénye alapozta meg; másfelől viszont Máraitól távol állt a Krúdy-legen- dában megtestesült „bohém" életmód. Kosztolányi pszichologizálása és pontos, tiszta stílusa vonzották Márait, de érdekes ellentétet képez a „világpolgár" Kosztolányi Dezső az 1948-tól emigráns Máraival. Utóbbi Amerikában is megmaradt magyar írónak, csak a magyar nyelvhez és kultúrához, nem a mindenkori politikusokhoz érzett kötődést, és megalkuvás nélkül kiállt az írói függetlenség, szellemi szabadság és tolerancia mellett. Ugyanakkor Márai Sándor volt az első emigráns magyar író, akiről (ha csak egyetlen verse, a megrendítő Halotti beszéd kapcsán) már az ötvenes évek közepén is szabadon lehetett beszélni Budapesten. A konferencia második napján érdekes összevetések hangzottak el Márai Sándor és más nyelvű írók közt. Wlodzimierz Bolecki professzor Varsóból más, lengyel emigráns naplóírók (Herling-Grudzinski, Wat, Gombrowicz) műveit elemezte Márai viszonylatában, míg a cambridge-i Rod Mengham rendkívül érdekes módon, a „rend és a szétszórtság" aspektusában vetette össze Márai és Bruno Schulz műveit. A záróelőadást Takács Ferenc, az ELTE népszerű tanára tartotta, méghozzá eléggé meglepő témát választva - Márai és Joyce kapcsolatát. A fiatal Márai Párizsban találkozott Joyce-szal, többször nekivágott az Ulyssesnek, míg végre el tudta olvasni és meg is értette, s bár a két író irodalmi felfogása és esztétikája meglehetősen eltért egymástól, vannak köztük bizonyos tematikai átfedések. Tizenegy előadással, öt országból érkezett előadókkal (az egyik napon Kosztolányi-Márai irodalmi esttel) ez volt az első angol nyelvű Márai-konferencia, és a Darwin College-ból távozó résztvevők érzése szerint jól sikerült. Közben szerte a világon dúl a Márai-kultusz, májusban San Diegóban emléktáblát lepleztek le, Kassán pedig hamarosan szobrot kap Márai Sándor. Meglátjuk, műveinek további angol fordításai is olyan sikert fognak-e kiváltani, mint A gyertyák..., amit mellesleg nem is magyarból, hanem németből fordított egy jól ismert amerikai fordítóasszony. Mi mindenesetre megpróbáltunk „hírt verni" nemcsak Márainak, hanem a modern magyar irodalomnak. És bár szeretem a focit, büszke vagyok a hajdani aranycsapatra, mégis elégtétellel tölt el a tény, hogy ma már a műveltebb angolok nemcsak Puskást és Hidegkútit, hanem már Kosztolányit és Márait is kezdik kicsit számon tartani. Cambridge, 2004 szeptemberében Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
