Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Tükör
türelmes féreg, amely „e tárgyak iránt ajándékul dobódik be a tömött szobába, hogy ennek némaságát és fullasztó csöndjét a szükséges élőlény elevenítse meg". A Tükör-szöveg bővelkedik Móricz reflexióiban: „Hogy viseli a finom és szépen kikészített bőrét", „Huh, be nagy orra van."; „De szép vagy így". Ha felmerülnek e méricskélés közben kérdések, azok csupán másokra, a test mögötti, általa közvetített gondolatokra kérdeznek. Ha nincs érzékelhető válasz, maga a testnek a leírhatósága is veszélybe kerül. „Általában kínos és érthetetlen, hogy nincs test. Múmiák élnek és járnak a világban, ruhák, csodálatos rossz ízléssel szabott ruhák.” Ez a látvány több mint látvány, az összefüggéseiben lényeges, amely mindig testileg érintett: „a körmei oly tisztára kapartak, pénzt hoz az államnak"; „puha bőrét, amely a vértelenségtóí elefántcsontsárga volt, odaadta a kevés szélnek". Még a zene is „oly sima, mint az igen-igen finom selyemszövés, ha végighúzzák a seben". Pár sorral lejjebb az író a Wiener Koncertverein hangversenyén számolja a Vigadó termének gyertyáit: „A teremben van két nagy csillár, egyenkint 200 láng x 32 = 6400 gyertyafény, a kettő 12.000 s a tükörüvegekkel, amíg visszaverik, felével több, még 1000 gyertya külön, úgyhogy 21.000-re lehet tenni." Nekem erről semmiféle valósághűség nem jut eszembe, inkább az orientálatlan érdeklődés, a szemrevételezés izgalma. Balassa Péter a regényekkel kapcsolatban látja ezt a móriczi „mértékvételező tevékenységet"," más összefüggésben, az író ösztönös okosságát, a kicsiségben és hétköznapiságban rejlő szenvedéstörténetekre irányítva a figyelmet. A Hadikölcsön című írás jegyzetszerű formájában is feltűnik egy rövid abszurd egysoros: „A sovány nők megindultak a takarékpénztárak aranyozott rostélyai felé". Egyikük látványa -„úgy áll, mint isten szegénye, özvegye, árvája" - a sorsfosztottság testi jelképe: „vállábái előrebókol hosszú, vékony finom nyaka". Az arcok és vonások ezeken a lapokon miniatűr elemiben élnek. Apró elmozdulások, a különféleképpen szétnyíló száj, mint egy előadáson felhúzódó függöny, sokszor szerepel. Janka profilja „plasztikusságból kiszökő foltsorozat", az Üllői út fekete fái „rézkarcban elgondolt"-ak „sőt, mintha a festékrétegek nüansznyi egymásra rakodását is látná az öregúrra tekintve: „a feje búbján vannak ezüstös színek sötétebb árnyalatban rakva fel". A portréalkotásban az arc szövegszerű leírásában, jelentéssé válva rajzolja ki előttünk térbeli alakját. Móricz éppen e jelentésadásban vitatja el alakjaitól a háromdimenziós teret, olyanformán, ahogy a tükörkép visszatekint: „a kényelmesen sétáló fekete csuklyás rendőr mintha síkban volna föltéve az utca függőlegesére". Az arcok lineáris jelölők kontextusába kerülve megkülönböztető paraméterek, színek, egységek, egyéb vonatkozások részletei. Mindez Móricz olvasókönyve. Az író számára a lét folyamatosan közölhető. Sokkal színesebb világ, sokkal fecse- gőbb, nyolc-tíz soros körmondatok nyelik magukba a lépdelve kibomló látványt, amely sokszor a groteszk felé hajlik. („A nyak rövid, de így szép, s igen vékony lánc vonala jelzi, hol kell a hóhérnak elvágnia.") „Ha az Irodalomban élek, s nem az életemben, akkor megrajzolom a szorongó figurát, s ezzel egy dickensi figurát rajzolhatok, tehát folytathatom a galériát, amit az életet meglátó írók kezdtek. De én nem akarok galériát gyarapítani: én csak hajlandó vagyok őszintén közölni a valóságot. Nekem nincs meg a műveltségem, hogy tudjam, hogy ilyen típusú alakokat hogy állít be Proust. En nem vagyok kíváncsi arra, hogy más hogy rajzolta meg. Én csak egyszerűen és közvetlenül leírom, amit érzek... ",2 Kiszabadulási vágy a már olvasott, látott kultúra logikájából a tapasztalat folyamának folytonos jelen idejű logikájába. Nincs történeti kontextus? Történelem utáni gondolkodás lenne? Talán e jegyzetekben igen. „Azt írtam a múltkor, hogy: »az író ott kezdődik, mikor elfelejti, amit az iskolában tanult.« Ezt én véletlenül írtam le, de igaznak érzem. H Leonóra papírjai, Jelenkor, 2003,12,1145. 12 Napló, 1934. jún. 1. = Móricz Virág: Tíz év, I., Szépirodalmi, 1981, 189. 105
