Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Móricz Zsigmond: Tükör
tudunk, hogy nagyon sokat ír, mindenféle (negyedrét, nyolcadrét) hajtogatási! ívekre, írógéppel és kézírással is. A Tükör VI. kötetéből idézzük szövegének keretszerkezetét: „Csak úgy megállóit a kezében a ceruza s nem tudott tovább írni. Körülnézett a kávéházban... A papírjára nézett, de sajátságos módon megszűnt minden inger, hogy tovább írjon. Kialudt a lámpa, amely az alakjaira világított. Jó volna hazamenni, lefeküdni. De ismerte magát. Ha most be nem fejezi, bármilyen vázlatosan is, sose fogja, majd megint kezdhet újat. Összehajtotta az íveket hosszába, a zsebébe dugta, s felállott. Hátramegy s aztán folytatja." De nincs szünet, mert kisebb papírokkal cseréli ki az előzőeket, ezekre a jegyzetlapokra rója a sorokat. Ennek a Rés című írásának befejezése már az újabb papírváltásról tudósít: „A térde remeg, míg hazamegy az asztalához, de úgy érzi, hogy élete egyik legnagyobb eseményén ment át. Tovább írt."7 Ugyanaz a módszer, amit jó pár évtizeddel később, 1933. szeptember 11-én fogalmaz meg naplóírás közben új lapot fűzve az írógépbe: „Mostanáig írtam." Mi az írások és a papírformáik közötti szövegszerű különbség? A variálódó szövegmennyiség fontosságát Móricz maga is elismeri, ugyanis többször kifejti, számára nem létezik lezárt könyv. „Én a legtöbb munkámmal úgy vagyok, hogy újra meg újra írni szeretném. Az még csak hagyján, ha a lapban megjelenik valami, teljesen újraírom, mintha csak skicckönyv volna a már egyszer megjelent forma... "8 A Tükör valóban skicckönyv, de ha az író a kész műveket is annak tekinti, akkor folytonosságban tartja, sőt fenntartja magának az értelem(át)képzés folyamatát. Éppen ez lehet az érdekes számunkra az új és új hatásban vibráló író alkotásaiban. Ebben nincs semmi abszolút, nincs semmi, ami fölé nőhetne. A szöveg folyam, de a szöveghorizontok mégis valahogyan szétválaszthatóak. Mit jelet ez a Tükrök esetében? „...a legjobb könyvben is csak jól vagy nem jól kapom meg annak a visszképét, amit az életben abszolút tisztán foghatok fel."9 10 Hát íme, a Tükör a tiszta könyv, melyben a vágy az abszolút tisztaságra megvalósul: az élőbeszéd- és látvány-skicc tökéletes befejezetlenségben marad. A töredék párbeszédekben papírra vetett előadás, szereplői instrukció, rejtett dramaturgia - a fejtartás, tekintet irányának jelölése, a kifejezés, feszültségkeltés technikája - is benne foglaltatik. Nem véletlenül íródnak jelenetvázlatok, szereposztások a jegyzet lapjaira. Kalapok, boák, gallérok - súgják a kosztümtervet, tárgyak - a díszlet kellékeiként kínálkoznak. Minden alkotóelem itt van az író közelében. A Tükör semmilyen irodalmi apparátus által nem szűrt szöveg, nem tűri a „felettes" irodalmat. Sem a „beállított" szavak, sem a „modem kifejezési eszközök lazasága" nem kell neki. Ez a Tükör „a nagy arányok szabályosságaival felismert, megtanított, s ezzel unalmassá tett igazságainak konvenciós gyűjteménye" ellen íródott. Életek nyüt, lezáratlan, szándéktalanságában beszédes szövegkönyve. „Ha megérzem, hogy irodalom, amit velem közöl az élet, azt már ki is vágtam magamból, és a kutyáknak vetettem."'0 E sorokban megfogalmazott szemléletmódból következik, hogy a jegyzett események néha bántóan triviálisak, a szereplők szinte zavarón hétköznapiak, csupasz egzisztenciák, de ha írók- ról-művészekről esik szó, ők is azokká válnak Móricz lapjain. Az orvos tanársegéd szobájában felhalmozott műremekek riasztó sokasága egyenesen a foglyul ejtett lét paradigmája. Válogatásunk utolsó darabjában, zárásként, a klasszikus tárgyleírásból kafkás vízió válik a kloroformszagú kultúráról: „a végén nem maradt a halom tarkabarkaságból más, csak a hernyó", 7 Uo. 3983, 3995. ® Napló, 1934. szept. 27. 9 Babits Mihállyal a Garda-tón = Tanulmányok I., Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, 970. 10 Uo., 973. 104
