Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Sümegi György: Fehér a fehérben

fehér háttérre rajzolódnak föl az ettől elütő színű, ám a háttértől fölerősödő, intenzívebbé váló tárgyi és formai elemek.

A világos színek fokozottabb használata tekintetében föl kell tételeznünk egy művészetpedagógiai fordulatot is, mivel az akadémizmus még a plein air idején is szinte kötelezővé tette a sötét festékkel (ha már nem is bitumennel, mint többször Munkácsy) történő alapozás használatát. Az impresszionista és neoimpresszionista franciák (Matisse, Dufy stb.) hatására kezdett Vaszary János főiskolai tanárként - és saját festői praxisában - világos/fehér alapozású vászonra dolgozni. Talán a Vaszary-tanítványok (Lossonczy és Tóth Menyhért is az volt) alkalmazták először generációsán is a világos, a fehérrel való alapozást, s így kompozícióik nyitottak (v. ö.: Mondrian) lettek.

2.

Csoóri Sándor: Fehér, fehérség

Ki néz utánad, fehér, fehérség? csigahéj színe, templomok, ólak, húsvéti falak színe? Ki gyászol meg, gyász színe, te tékozlófiú-fehér?

Szürke póklábak alatt pattogzik a zománc, varasodik a megrugdalt mész és légy-zarándokok szemetje a bárányka-fehér lapokon. Ki sóhajt utánad? Ki siratoz?

A sötétkamra-szemek éjszakájából

ki csalogatna elő,

csontok és áldozati lovak színe,

égő állatok szemefehérje,

üszög gyerekkora, hó-éj, hó-nap, lepedő-éden

nyugtalansága,

az elnémulás egyetlen rétje,

fehér, fehérség?

(Csoóri Sándor: Jóslás a te idődből. Bp., 1979. 226-227)

Tóth Menyhért oeuvre-jének, életművének, munkásságának mára már élesen kiütköző egyszerisége, unikalitása, egyedisége abban áll, hogy eljutott egyéni képnyelvének, szín- használatának a megvalósításához, kifejlesztéséhez.

Ebben az értelemben - sarkítva és egyszerűsítve persze - nem történt más a művészetében, minthogy valamitől (egy színekkel teltebb világtól) haladt egy másik minőség felé: egy fehérre redukált kifejezéskészlet megtalálása, sajáttá érlelése felé. Ez a megtalált, kiterebélyesített új minőség nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg nála, hanem csak lassan, lépésről lépésre, fokról fokra haladva nyer kizárólagos polgárjogot festészetében. Az addicionális elem - ahogyan a mottóban Malevics fogalmazza - behatol, dolgozik, és megerősödve mindent áthatóan magához rendel, magához viszonyítja egész munkásságát. Átalakít és hasonít. Magához von, abszorbeál.

Sokat töprengtem azon, hogy hóimét, miből jött Tóth Menyhértnél a fehér kitüntetett, primer szerepének a megtalálása és érvényesítése. Milyen az ő fehérének genezise. Élete utolsó évtizedében (1971-80) intenzív és meglehetősen közeli kapcsolatban voltam vele

73