Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lengyel András: A szabadkőműves Móra
Ez a szabadkőműves szimbólumokat bemutató és magyarázó „munka", szocializációs célzattal, táblázatban foglalta össze a szabadkőműves szimbólumokat: „Összesen van 33 szimbólum, és pedig! 3x3 főszimbólum, ú.m. [=úgymint] I. a 3 nagy világosság: 1. Biblia, 2. derékszög, 3. körző. II. a 3 oszlop: 1. bölcsesség, 2. erő, 3. szépség. III. a 3 ékszer: 1. nyerskő, 2. kockakő, 3. rajztábla. 3x3 mellékszimbólum, ú.m. I. a 3 kis világosság: 1. nap, 2. hold, 3. főmester. II. a 3 díszítmény: 1. ragyjogó] csillag, 2. mozjaik] kövezet, 3. Cikcakos szegély. III. a 3 szerszám: 1. kalapács, 2. mérleg, 3. függő ólom. 3x3 élmény ú.m. I. 1. tanonc, 2. legény, 3. mester. II. 1. előkészítés, 2. vándorlás, 3. kötelezés. III. 1. körző hegye a mellen, 2. bekötött szem, 3. világosságadás; továbbá 3 példázat ú.m. 1. a páholy alakja, 2. lánc, 3. ruházat és végre: 3 szabadkőművesi igazolás ú.m. 1. jel, 2. szó, és 3. érintés" (Szimbólumok, 1908. 7-8). Ennek a szimbólumrendszernek az értelmező leírása messzire vezetne; ez csak egy más jellegű, nagyobb terjedelmű értekezés feladata lehet. Számunkra szerencsére ez a részletezés most nem is szükséges. Elég, ha azt tarjuk szem előtt, hogy ez a szimbólumrendszer átfogja a szabadkőműves eszmények teljes körét, s a legfőbb eszményektől le egészen az egymás közötti érintkezés szabályozásáig teljes körű normarendszerként funkcionál. Ami a kívülálló (szabadkőműves terminológiával: „profán") számára is azonnal föltűnik, hogy e rendszer szimbolikája elsődlegesen az „építőmesterség" szakszavaira - „közönséges szerszámaira" - megy vissza. A Haladás páholy „oktatómunkájának" egyik előadója erre a szabadkőműves név magyarázata során hívta föl a figyelmet: „Mi kőművesek vagyunk, de mert nem tartozunk a kőművesek céhéhez is, tehát céhen kívüli, a céhrendszerrel járó terhektől mentesített, vagyis szabadkőművesek vagyunk" (Szimbólumok 1908. 42). Az egyes szimbólumok részletes magyarázatánál (amely a dolog természete szerint egyébként is erősen korspecifikus eljárás) szempontunkból érdekesebb lehet a korszak szabadkőműves magyarázó logikája - az a mód, az az észjárás, ahogy maguk a szabadkőművesek magyarázták akkor saját szimbólumaikat. Egyetlen, de lényeges példa, úgy hiszem, önmagában is jellemezni tudja ezt a magyarázó logikát. A Haladás páholy oktatómunkájának egyik előadója a 33 szimbólumból „megadta" háromnak (a „mérleg, vagy vízmérőnek, a függő ónnak és a kalapácsnak") az „értelmét". A vízmérő (azaz „mérleg") magyarázatában a „közönséges építkezésiből indul ki: „a kőműveslegény követ kőre csak úgy rakhat le helyesen, ha a vízmérő segítségével meggyőződhet arról, hogy vízszintesen van lerakva [a kő] és hogy egyik kő úgy fekszik-e mint a másik." „Szóval [...] arról győződik meg, hogy a kövek között megvan-e az egyenlőség? Mert, ha ez nincs meg, akkor hézag támad, átjár a szél és a víz és hasznavehetetlenné válik a fal." A kövek egymásra rakásától, a vízmérővel való ellenőrzésüktől tehát meglepő gyorsasággal az egyenlőség elvéig jut el: „Az egyenlőség szava üti meg a fülünket és rögtön megdobbantja szívünket is, mert ez a szó nálunk nagy jelentőséggel bír. A mi szabadkőművesi hitvallásunknak egyik alapelvét képezi az egyenlőség" (Szimbólumok 1908. 42-43). 63
