Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
lyeznek el vevőkészülékeket. Az emberek betérnek a bárba egy italra, s mellékesen oda-odapillantanak a kis képernyőre is. Eszükbe sem jut, hogy a televíziótól valami komoly dolgot várjanak el, hogy ez a médium neveljen, információt nyújtson vagy a világ jelenségeit magyarázza, ahogyan akkor sem számítunk ilyesmire, amikor cirkuszba megyünk. (Kapuscinski Ryszard, Jak media odzivierciedlajq siviat, 1. fentebb!) Megváltozott a nagy médiahálózatok harmadik világhoz fűződő viszonya. Ezek a médiumok egyre inkább a fejlett társadalmakra összpontosítják figyelmüket. Ha tudósítanak is a harmadik világból, főleg olyankor teszik, ha ott valamilyen mészárlásra kerül sor - mint például Ruandában ha valami nagyon rossz, nagyon drámai esemény történik. Nem tudósítanak a hétköznapi, valóságos életről. És nem az újságírók változtak meg, ők azt teszik, amire utasítják őket. A médiafőnökök parancsolnak, akik nem látnak ebben üzletet. A probléma lényege az, hogy a média a „felszínre" összpontosít, a jelenségek „mélyét" viszont teljesen figyelmen kívül hagyja. (Jak z polskiego dziennikarza stál sif pan mipdzynarodowym pisarzem?, Ryszard Kapuscinskival beszélget Robert Manne, „Quadrant" 1995, nr 12.) Az ön Afrikáról készült albumának képeit nézegettük, és megdöbbentett bennünket az, hogy mennyire különbözik az ön által bemutatott kép attól, amelyhez hozzászoktunk. Az ön Afrikája derűs, mosolygós, egyetlen felvételt leszámítva nem látunk benne szenvedést, éhezést. Mi az igazság arról a világról? Csupán az album kedvéért válogatott ilyen felvételeket, vagy valóban ilyennek látja Afrikát? Ilyennek látom, itt azonban megint alapproblémát érintünk. A fényképezőgép optikája természeténél fogva deformál. Az objektív mindig szelektál, a valóság valamely kiragadott részletét mutatja, amely a nagyítás mechanizmusa révén kelti egységes egész kép benyomását. A néző meg van róla győződve, hogy az egész ottani világ ilyen. Ez is azt példázza, hogy az információkkal teli világban lehetséges egyúttal teljes dezinformációt folytatni. Igaz, hogy Afrika szegény, de az ottani világ is normális világ. Van persze néhány tragikus pontja, ahol borzalmas dolgok történnek. A médiumok ezekre koncentrálnak, s ezzel hamis képet festenek az egész kontinensről. Az én fotóalbumom a média deformáló magatartásával vitatkozik. (Zawód: dziennikarz, 1. fentebb!) Magánál a forradalomnál jobban érdekel az, ami a forradalom előtt történt, a frontnál jobban érdekel az, ami a frontvonal mögött zajlik, a háborúnál jobban az, ami a háború után fog történni. Bemutathatunk még egy újabb felfordulást, még egy puccsot, lázadást, még egy látványos eseményt, de ezek mind ismétlődnek, és semmire sem adnak választ; mélyebbre kell nyúlnunk, a kiváltó okokhoz, azok pedig a kultúrában rejlenek. Le kell merülni a folyó medrébe. Hogyan lehet másként, ha nem a kultúrával megmagyarázni azt a tényt, hogy napjainkban az egyes afrikai országok eltérő szinten állnak, pedig azonos helyzetből indultak? A kultúra inkább a minden25
