Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
olyan világ felé tartunk, amelyben szinte minden - a könyvek, a film is - kollektív termék lesz. Anonim alkotás esetén eltűnik a felelősség kérdése, elmélyül az általános posztmodem relativizálás. Mivel pedig az ember nem élhet ilyen világban, a rela- tivizálás reakciójaként megjelenik a nacionalizmus, a rasszizmus, a fundamentalizmus. Az ember elviselhetetlennek érzi, ha mindenféle határoktól megfosztják. (uo.) A média fejlődése felvetette az erkölcs egyik fő kérdését, nevezetesen az igazság és hazugság kérdését. A középkorban a levél volt a kommunikáció eszköze. Ha a levélíró hazudott, meghatározott személyt csapott be. Később Hitler negyvenmillió embert csaphatott be, Sztálin kétszázmilliót. Ma a nagy tévéhálózatok némely programját milliárd néző látja. Ha egy ilyen programban hazudnak, az miüiárdszorosra növekszik. Ezzel a visszaélés súlya is összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz. Ezért olyan fontos a világban zajló demokratizálódási folyamatok sikere. Csak a demokrácia képes ugyanis korlátozni a hazugság működési területét. (uo.) A külföldi tudósító munkája a szerkesztőségi rövidítések és vágások következtében egyre kevésbé látható. Hozzájárul ehhez még a fogyasztói szemlélet, a modern kor filozófiája is. A fogyasztói szemlélet nyugalmat, kellemes közérzetet, elégedettséget követel. El kell tehát hallgatni, minimumra kell redukálni mindent, ami megzavarja ezt a képet. A lehető legkevesebb konfliktust szabad csak bemutatni. Pedig a világban mintegy hetven konfliktus létezik, köztük néhány „elfelejtett háború". Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy ezek zajlanak. Óriási a különbség a között, amit a tudósító be akar mutatni, és munkája gyümölcse között, amelyet elolvasnak, meghallgatnak vagy megnéznek az emberek. Másfelől viszont fellép a brutalizálás, a közlések egyre sokkolóbbak. A CNN a nyolcvanas években óriási sikert aratott azzal, hogy élőben közvetített drámai jeleneteket a világ különböző sarkaiból. A legjobb példa erre a Perzsa-öböl-beli háború. Nagyon sajátos eljárás volt, hogy a háborút látványosságként mutatták be, de ez tökéletesen illeszkedik a fogyasztói szemlélet filozófiájába. A háború olyan bemutatása, amely nem zavar bennünket vacsora vagy löncs közben. Esztétikussá tesznek olyan eseményt, amely a valóságban véres és kegyetlen. (Ryszard Kapuscinskival beszélget Tornász Brzozowski, 2001. 08. 20.) Gyakran találkozom fiatal riporterekkel. Nagyon ambiciózus, olvasott, lelkes fiatalok ezek. Csupán az a kérdés, hogy a körülmények lehetővé teszik-e, hogy kiemelkedő riporterekké váljanak, lesz-e erre módjuk? Talán kételkednek szakmai jövőjüket illetően? Igen, félnek. A tömegtájékoztató rádiókban olyan emberekre van szükség, akik meg tudnak nyomni egy gombot, hogy a megfelelő zene szólaljon meg, időről időre pedig reklám következzék. Ehhez nem kell újságírónak lenni. Ahhoz viszont, hogy valaki jó riportot írjon, amely megmagyarázza, hogy mi zajlik a 23
