Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Friss rajzok a halálról (vers)
üvegcserepeken lép / véres a tántorgása ha körülnéz csak / önmagát látja üres / tájban üresen rozzant madárijesztő - / madártalan szélverés szólongatja az / éjszakában és hallja / hogy nem válaszol a visszhang roppanása / már nem találja sehol hiába készült / senki nem igényelte / az áldozatát fölkínálkozása így / kínos és fölösleges a szél fújni fog / s nem tud rátalálni a / kellő szavakra szótlan ácsorog szemközt / a parton - válaszra vár nem számított a / rózsafákra hosszúra / nyúlt vergődése végén földet zabái és / férges ragyogást zabái testét rossz borok / tartották még fönn lelke / régen elmerült zavaros ébrenlétek / s lázálmok hínárja közt törvények nélkül / él nehezen tartja be / a rámért semmit ha belép hátat fordít / s azonnal indul hova összerezzen a / hangja emlékére a / hallgatására szólamot ír melyhez a / csönd az egyetlen hangszer a délutánban / minden széttörött össze / áll és széttörik egy ilyen délutánon / kezdődött el a vége titkolja pedig / leskelődik utána / a kirakaton túl alkonyodik talán / föl sem ismerné árnyék azután elfogy / a maradék bizalom / a szavak iránt egyfolytában beszél hogy / kiürüljön a szája 13
