Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Mirnics Károly: Ámítás és hiszékenységünk
Vitális index (0-14 évesek és 60 évesek és idősebbek aránya) 100,00 1961-ben 1,37 1991-ben 0,71 2002-ben 0,51 A fenti táblázat átfogó áttekintést nyújt a délvidéki magyarok csöppet sem biztató helyzetéről: 1. Rögtön az elején szeretnék rámutatni a legnagyobb csalásra és abszurdumra. A táblázatból ugyanis az következik, hogy a magyar népesség nemzetiség szerinti száma 1991-2002 között 49 283 fővel csökkent. Ha azonban tudjuk, hogy az említett időszakban a magyarok száma a természetes fogyás (a nagyobb számú halálozások, mint születések) következtében 34 000-35 000 fővel csökkent, akkor alapos gyanúval tesszük fel a kérdést: az említett időszakban valóban csupán 14 000 fő távozott el az országból? Nem beszélve arról, hogy bizonyos számú magyar asszimilálódott is, elsősorban a szórványokban. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az elmenekült-kiván- dorolt magyarok száma nem lehetett kisebb 40 000-60 000 főnél. Igaz, bizonyos számú magyar anyanyelvű jugoszláv (14 700 fő) ismét részben magyar nemzetiségűnek vallotta magát, de még akkor is hiányzik 25 000^5 000 magyar nemzetiségű. 2. Megállapítható, hogy az anyanyelv szerinti magyarok számának csökkenése még nagyobb, mint a nemzetiség szerintieké - 60 462 fő. Mivel a 49 283 fő és a 60 460 fő között több mint 10 000 fős különbség van, következményeként erősödött a nyelvi asszimiláció. Vagyis 10 000 fő ugyan magyar nemzetiségűnek vallja magát, de szerb anyanyelvű - minden bizonnyal elsősorban a szórványokban. Még nem rendelkezünk azzal a kereszttáblázattal, amelyből megtudhatnánk, hogy mekkora volt azoknak a száma, akik nemzetiségük és anyanyelvűk szerint is magyaroknak vallották magukat a Délvidéken, 2002-ben. Nem tudjuk azt sem, hogy hányán vallották magukat jugo- szlávnak, de magyar anyanyelvűnek. A Tito-korszakban az asszimiláció a „jugoszláv" álazonosság-tudaton keresztül, közvetve történt a szerbségbe. Tudni kellene azt is, mennyi szerb nemzetiségű, de magyar anyanyelvű fő van, és mennyi a magyar nemzetiségű, de szerb anyanyelvű. 3. Ennek a magyar népességnek elméleti lehetősége nincs, hogy megérje a következő ötven évet. A táblázatban láthatók azok a szükséges határértékek, amelyek a népesség egyszerű reprodukciójához nélkülözhetetlenek: a) Két halálozásra jut egy születés. b) A vitális index azt mutatja, hogy ez még legalább 15 évig így fog történni. c) A születési ezrelék, amely a magyar anyáktól származó gyerekekre vonatkozik (tehát tartalmazza egy 25-30%-os asszimiláció lehetőségét is a vegyes házasságokban), még ha az asszimiláció gyengülni is fog, akkor is több mint egyharmaddal kevesebb gyermeket tartalmaz, mint amennyi szükséges a magyar népesség egyszerű reprodukciójához. 4. Rohamosan csökken (elfogy) a termékeny korcsoportban lévő nők kontingense. Erre utal a nők 45 éves átlagos életkora. A nők 30 éves korukig megszülik a kívánt és tervezett gyermekeik számának 85-90%-át. A magyaroknál a nők átlagos életkora 45 év. Nyilvánvaló, hogy 1960-2002 között felére csökkent a termékeny nők kontingense. Tőlük elvárni, hogy három gyermeknél többet szüljenek, csakhogy megmaradjon a magyar népesség az előző reprodukciós szinten, képtelenség. Lehetetlenség megkövetelni még a zéróállapotú állandó népességváltozatot is. Még az is csak hosszabb folyamatban lehetne megvalósítható. 78
