Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Mirnics Károly: Ámítás és hiszékenységünk
Mimics Károly Ámítás és hiszékenységünk Gyorsjelentés a délvidéki magyar népességi helyzetről Ahhoz, hogy igazán alapos elemzést tudjunk nyújtani a mostani állapotról és várható népességi folyamatokról, még nagyon kevés adatot tettek közzé a 2002. évi népszámlálásról. Ennek ellenére - olyan szociológusként, aki demográfiával is foglalkozik - kötelességemnek érzem, hogy akár egy gyorsjelentést adjak a délvidéki (vajdasági) magyar népesség helyzetéről. A népszámlálás egy évet késett az előzőhöz (1991) képest, ami már magában véve is zavaró, mert nem nyújt azonos összehasonlítási alapot; ezenkívül Koszovóban nem tartottak népszámlálást, és Dél-Szerbia egyes részein sem volt teljes. A magyar pártok - hogy szemet hunyjunk tragédiánk előtt, pontosabban, hogy kisebbnek tűnjön évszázados meghurcoltatásunk és megaláztatásunk következménye - a népszámlálás idején felszólították a magyar lakosságot, hogy mindenki minden családtagját jelentse be, függetlenül attól, hogy az országban van-e, vagy az országon kívül függetlenül attól is, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt távozott és már régen letelepedett új hazájában új állampolgárként. („Még visszajöhet, mi visszavárjuk.") A népszámláló biztosok is így jártak el mindenütt. Csakhogy a szerbek ez alkalommal is - mint eddig mindig - túljártak az eszünkön. Ok is, a pártjaikon keresztül fölszólították a szerbeket, hogy minden hozzátartozójukat jelentsék be, ha mindjárt ötven évvel korábban is távoztak az országból (nehogy véletlenül ezeknek a „Johan-magyaroknak" növekedjen az aránya a Vajdaságban, mert ez határ- vagy politikai változások alapjaként szolgálhatna). Erre a „versenyfutásra" épült rá a Nemzetközi Statisztikai Szövetség ajánlása, hogy az ország állandó lakosságába, a statisztikai kimutatásokba kerüljenek be azok a menekültek is, akik egy évnél régebben tartózkodnak az országban, de azok a vendégmunkások is (családtagjaik nélkül), akik egy évnél rövidebb ideje élnek külföldön. Tudni kell, hogy 1991-ben a vendégmunkások családtagjait is beszámították az ország állandó lakosságába - nem így 2002-ben. Már emiatt a módszertani különbség miatt is összehasonlíthatatlanná vált a két népszámlálás eredménye. A 2002. évi népszámlálási adatok földolgozásából az következik, hogy 2001 és 2002 között az országból (ebből a megkurtított Szerbiából) 395 943 személy tartózkodott egy évnél rövidebb ideig külföldön, vendégmunkán. A Vajdaságból ez a szám 67 148 fő. Jelenleg még nem tudható, hogy ebből az iszonyatosan nagy számból mennyi a magyar nemzetiségű. Szándékosan mondom így, mert 2001-2002 között valójában Szerbiából senki sem volt egy évnél rövidebb ideig tartó külföldi vendégmunkán. Ellenkezőleg: mindenki régebb óta kinn volt már. Ravasz észjárás, s ennek megfelelően zagyva kimutatás. A zagyva kimutatásból majd értéktelen következtetéseket lehet levonni, minek 76
