Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Nagy Farkas - Dudás Erika: Fruzsina
hoztak, sódert, gerendákat vasbetonból, megtelt az udvar, ami ott nem fért el, azt az utcára rakták le. Másnap már építkezni is kezdtek. Attól kezdve nem maradt egy perc nyugtom sem, vagy Mirjana jött, vagy valamelyik gyereket szalajtotta, hogy ez kell, meg az kell. Szerszámokat vittek el tőlem, szerszámokat, amiket egy életen át gyűjtöget magának az ember. Szerszámok, amik mögöttük maradtak. Két órájuk volt az összecsomagolásra, ami a traktorra fért, ami hirtelen eszükbe jutott, csak azt hozták el. Gumicsövet, létrát, rostát és kacsaitatót nem visz magával a menekülő. Mirjana volt közülük az első, aki bejött hozzám. Először söprűt és lapátot kért, egyre többször kellett, azután már vissza sem hozta. Nem rosszból, megértettem őt. Végül vettem magamnak másik söprűt. Restelltem volna újra és újra visszakérni. Télig tető alá kerül az új ház, és akkor majd lebontják a régit. Valamikor a nagyapám egyik testvére építette. Kis falu ez, eddig mindenki rokona volt mindenkinek. Mára egyformán idegenek lettünk. TOLNAI OTTÓ ÖRDÖGFEJ • •
