Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Nagy Farkas - Dudás Erika: Fruzsina
dék. Játszottam vele, körüljártam, hogyan vettem volna komolyan, ahhoz az kell, hogy egynek erezzem velem, de még valahol kívülem létezett, és addig az élet ösztöne épp úgy üzemen kívül volt, mint annyi más... mint a nemiség, például, azt is hagytam szunnyadozni, éveken keresztül. Úgy fogytam el, hogy észre sem vettem. * (Emberemlékezet óta nem volt olyan ítéletidő, jött a felhő, zúgatta az akácost, még fedél alá sem ért a gazda, már oda volt a kert, oda a park, ömlött, zúdult a jégeső, szórta átkát az ég, tomboltak a gonosz erők, úgy nézett ki, hogy már sohasem lesz vége. Vége lett, kidugta fejét a pincéből az újságíró, a lány megigazította haját, és a sárban keresgélt valamit. Azt mesélik, még találni a csillár szétlőtt darabjaiból. Több mint ötven éve annak, de ha elidőzik a látogató, beleszagol a hangulatba, viszonylagos lesz minden. Fáklyafényben lett ünneppé a jelen pusztasága, a toronyból emlékek szálltak fel. Amíg szikkadt a mező, mesélt a lánynak: feléjük is van egy kastély, és mindenfélét kitaláltak róla, mese kerekedett köré, mint a borostyán az épületet, úgy benőtte... Mesélik, valamikor arra folyt a folyó, de a nagy átrendezésekkor kanyart írtak medrének, és elvezették másfelé. A faluban azt beszélik, hogy mindenféle jöttment tanyája lett. A gyerekeket nem engedik közelébe, pedig ők még ott szerelmeskedtek a telihold alatt, odajártak bográcsost főzni, és a csalódott, megcsalt szerelmes is ott akart öngyilkos lenni, csak előbb a lányt szerette volna megölni, hogy senkié se legyen, ha az övé nem akar. A lány összeszurkálva vánszorgott be a falu első házáig, ott vérzett el a kapuban, reggel akadtak rá a kubikusok, amikor a szerszámaikért mentek be, a közeli töltésre jártak dolgozni, körülállták a lányt, mind ismerte. Elfogyott az egész napra szánt pálinka ott helyben. Menyasszonyi ruhában temették el, koszorús fejjel, a szülei vályogháza nem is bírta el a sok népet, a tort az udvarban tartották, a szomszédok főztek, fonott kalács volt, és éjfélre jöttek a rezesek is, valaki a rokonságból hívta őket, talán a keresztapa, az volt a mulatós, és a maga temetésére már előre megegyezett a muzsikusokkal, és úgy hallgatta őket, mintha neki fújnák, bele is szólt, ha nem tetszett valami. A fiút két napig keresték, az apja az oroszoknál semmiről sem tudhatott, az anyja belebetegedett, szelíd gyerek volt a Jóska, hogy tehetett ilyent, nem lázadt, elfogadta, hogy őrajta töltötték ki gyászukat, mérgüket a lány szülei, és bosszúvágyuk folyásának nem is akartak gátat szabni a rokonok. A kastélyt megátkozhatta a volt gazdája, akit összedrótozott kézzel vonszoltak el a katonák, addig a nagysága ruhái száradtak azon a dróton, nem rozsdásodott, és a rádióból kivezetett huzalt is ahhoz kötötték, kiválóan fogta az adókat, operettet is hallgattak néha, Londont, Párizst, Berlint és Bukarestet.) 48
