Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Danyi Zoltán: Mindenhol ugyanaz; Az érthetetlenről szól; Mint az áramütés
Amikor Berlinben, vagy nem is Berlinben, talán Hamburgban, igen, amikor a hamburgi piacon meglátta azt a festőt, akkor annak az arcán határozottan azt látta, hogy az az ember megtalálta a nyugalmat, meglelte a békét. Megpaskolta a folyóvizet, majd felállt, behúzta nyakát a fekete bőrkabát fölhajtott gallérjába. Odafönt a csillagok: a felhőkön szakadt réseken át látni lehetett a csillagos égboltot. A folyás irányában, a vonuló felhőkre festve kirajzolódott egy híd sziluettje, valamivel közelebb pedig, a kanyargó víz fölé hajló gallyak között szabályosan világított egy vörös jelzőlámpa. A koromszürke csillagfényben egy kikötött csónak körvonalazódott. A doktor lehajolt, kitapogatta a vastag kötelet, megragadta és meghúzta. A csónak orra hamarosan a partnak ütődött. A doktor megkapaszkodott és belépett a csónakba, majd le is ült azonnal. A csónak másik végében öreg kutya aludt, összekuporodva, magába görbülve, feje alatt a farkával. Amikor a doktor belépett, a kutya fölemelte a fejét és szimatolni kezdett. A fülét is próbálta mocorgatni, hátha felismeri az érkezőt. A doktor lapos üveget vett elő, nagyot kortyolt belőle, aztán lejjebb csúszott, kezével a hátát kitámasztva a csónakorr deszkalapjára hajtotta a fejét. Egy darabig nézte az eget, a felhők hasadékain át a fénypontokat, majd lehunyta a szemét. Úgy tűnt, mindjárt elalszik. Ekkor váratlanul egész testében összerezzent, a szemei kipattantak és tágra meredtek, mintha áramütés érte volna; néhány pillanatig így maradt, majd az izmok fokozatosan, lassan elemyedtek végre. A feje oldalra billent, a lélegzése elmélyült, egyenletessé vált. Mély álomba merült. Álmában egy virágba borult cseresznyefát látott, melynek barátságos simasággal gyengéden hívogató ágai közt száz gerle volt, kereken száz gerle ücsörgött csendes méltósággal. Tulajdonképpen csak ez az egyetlen kép: a virágzó cseresznyefa a gerlékkel: az egész álomból csak ennyire emlékezett, amikor hajnalban felébredt. A szemébe éles fájdalom szúrt, ahogy körülnézett a szürkületben. Minden a helyén volt. A csónak oldalát lefetyelő folyó. Kétoldalt a csupasz fák. A villogó jelzőlámpa. A vashíd súlyos rácsszerkezete. És az égbolton a felszakadozott felhőzet. Minden ugyanúgy a helyén volt, csak egyvalami hiányzott: a csónak másik végéből a kutya. Egyedül a kutya nem volt sehol. 44
