Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Bence Erika: A hagyományteremtés alternatívái
szakaszokat különböztetünk meg. így beszélünk az ötvenes évekről, amelyeknek vége egyúttal korszakhatár is. Ezt jelzi az új írónemzedék fellépte s az irodalmi, kulturális közízlésnek és szemléletnek újabb, az ötvenes évek elején tapasztalt változásoknál is gyökeresebb átalakulása, kulturális életünk, irodalmunk szervezeti formáinak kialakulása, a Forum Könyvkiadó megalapítása és tevékenységének kilombosodása, majd az Új Symposion című folyóirat megindulása. A jugoszláviai magyar irodalom nagy fellendülését vezetik be ezek a változások: a művészetek modern szemlélete ekkor aratja döntő sikereit, s vele a kritikai szemlélet lesz úrrá."4 Miként a Symposion-könyvsorozat mutatja, a folyóirat szellemi terében artikulálódó új beszédmódok nem voltak előzmény nélküliek: egy, az Ifjúság című hetilap - mellékletté, majd az önálló folyóirattá kinövő - irodalmi rovatában 1961-től négy éven át érlelődő folyamat kiteljesedéséről, műhellyé (egyesek szerint: iskolává) történő intézményesüléséről van szó. A folyóirat lapjain formálódott új vajdasági magyar (szép)irodalmat kiterjedt, ún. „egykorú"5 recepció, elméleti-kritikai háló vonja körül, míg az újvidéki Magyar Tanszék néhány éve indított újraolvasó konferenciáin a „jelenkorú" recepció értelmezési stratégiái szerint értékelődött újjá e paradigmatikus jelentőségű korszak. Diszkontinuitás és versbeszéd (Az Új Symposion homályos útja az avantgárdtól a neoavantgárd és a posztmodern felé) című tanulmányában Bányai János6 a folyóirat indulásának polémikus jellegére, az általa képviselt, leginkább avantgárdnak7 (a jelenkorú irodalomértés tapasztalatai szerint ez nem egészen esik egybe az avantgárd hagyományos jelentéseivel) nevezett irodalom „szitokszó"-vá való minősítésére hívja fel a figyelmet: „A modern és az avantgárd a hatvanas években a vajdasági magyar irodalomban, de a párizsi Magyar Műhely körét kivéve a teljes magyar irodalomban szitokszónak számított..."8 Hogy a hatvanas évek legjelentősebb vajdasági magyar irodalmi műhelye kiváltotta ellenérzés még ma sem halványult el, s hogy a polémia intenzitása nem csökkent, több újabb nyilatkozat, reagálás mutatja. Bosnyák István Egy jugoszláviai magyar ellenzéki nemzedék ellenzéki közírása9 című tanulmánya válasz az adott korszakra vonatkozó 1992-es reflexióra. E nyilatkozat inkriminált részletei: „Volt egy korszaka a délvidéki magyar irodalomnak, az Új Symposion című folyóirat nevével fémjelzett avantgárd korszak, amelyet mostanra mindenképpen ellentmondásoktól terhesnek kell említenünk. A hatvanas években induló Symposion- nemzedéket nagy rokonszenvvel fogadta az anyaországi írótársadalom jelentős része, az otthoni olvasótábor viszont majdnem ugyanekkora visszatetszéssel és elutasítással. (...) támadtak minden hagyományt, nekiugrottak majd minden elődjüknek. Az avantgárd zászlajára esküdtek föl mindannyian, szinte kizárólag a nyugati és a jugoszláv irodalmi és szellemi központokban zajló eseményekre figyeltek, úgy tettek, mintha a magyarsághoz semmi közük nem lenne..."10 Fehér Ferenc fiatalkori alkotásainak, ún. zsengéinek könyv alakban történő megjelentetése pedig a kötet egyik jegyzetírójának11 adott alkalmat arra, hogy vádjait megfogalmazza: a költő Fehért az „avantgárd blöffölök" körébe tartozó írótársak tántorították el szándékától, hogy a délvidéki magyarság '44-es tragédiájának adjon hangot költészetében. Domonkos István harmadik verseskötete (Áthúzott versek) 1971-ben jelent meg, épp abban az évben, amikor az Új Symposion két számát is betiltották, alkotóit és szerkesztőit felelősségre vonták, az „eszmei-politikai radikalizmussal" összefonódó „neoavantgárd esztétikai radikalizmus"-át megtörték. 1974-ben a Symposion-mozgalom első nemzedékét „újabb irodalmi korosztály" váltotta fel a folyóirat élén, amely „bizonyos szakmai hermetizmusba"12 kényszerült. Domonkos lírája is e harmadik, 1971-es kötettel érkezik „eltűnési, megsemmisülési »bejáratához«"13. Az 1976-os Tessék engem megdicsérni'* című, gyermekirodalmunk szempontjából új gyermeki világképet és költői hangot érvényesítő kötete már utolsó utáni pillanat, lezárás utáni zárópont, túl van a 30
