Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Hózsa Éva: Versek
Az európaiság és az info-telematikus társadalom korában még nem tűnik el a nemzeti és a lokális hagyomány/emlékezet szerepe, ám az igaz, hogy a kategóriák átértékelődnek, viszont a művészetekben jelen van, jelen is lesz a nemzeti/megtartó hagyománnyal folytatott dialógus. A hagyományhoz való viszony a regionális nyitással természetesen átértékelődik, de ez nem jelenti a vele való szakítást. Hasonló folyamat játszódik le, mint a mai európai építészetben, amely a modemitás nézőpontjából menti át az egyedit, a regionális értéket. Hogy milyen lesz a jövő vajdasági irodalma, az attól is függ, hogy lesznek-e, maradnak-e itt rábeszélő írók (lásd Márai Sándor), akik az irodalomtól már-már elfordulni akaró vagy elfordult olvasót is rábeszélik az odafigyelésre. Mert a fogékony, az írót írásra rábeszélő publikum, a szépirodalmat befogadó olvasó is hiányzik, aki igényelné a felpezs- dülést, a saját létével, identitásának megértésével összefüggő elmélyült odafigyelést, a Szirmai-féle lombbeszédet. Az irodalmi beszédtettek ösztönzésére, az új, esszészerű véleménykifejtésre, a nyitásra, a szabad térre pedig szükség van, mert egyébként félő, hogy a lassan átalakulható irodalmi-szellemi-kulturális élet és az újabb szenzibilitás távlata megkérdőjelezhető. Olyan lehetne ez, mint Tóth Árpád Ara-Szir királyának esete, tudniillik a király kigyógyult királyi betegségéből, de megszűnt király lenni, és rövidesen őt taposták agyon a mongol kán modem felszerelésű harci elefántjai. Én bízom a több szempontú, a modem felszerelést is igénybe vevő gyógyulásban, noha pillanatnyilag nehéz a távlatlátás... Nehéz azért is, mert a kommunikáció változásai, az interdiszciplináris, átjárható vonatkozások már az irodalom kategóriáját is tágítják. Aki rajong a zenéért vagy az olvasásért, azt izgatják a biológia eredményei is, és a Heidegger-kutató a számítógépes programozóval együtt új eredményeket hozhat létre. Egyértelmű, hogy másként látja a világot, aki gyermekkorától beszél idegen nyelveket, mint aki csak felnőttként tud gagyogni, ki- és betekinteni stb. Mindez az irodalom jövőjével függ össze. A szétdarabolt- ságot követően a tudományban is az integráltság van jelen. Nálunk, a mi irodalmi gondolkodásunkban megvan a polarizáció, valamint az egymásra csúszás is. Ugyanakkor a nyitás, a kilátás vágya, igénye, „az órák házának" újraértelmezése, valamint az író/olvasó/kutató erkölcsi aggodalma, imája a szülőföldön maradókért nem zárják ki egymást, nem is szabad mesterségesen szétválasztani. Azt a kérdést pedig, hogy van-e egyáltalán (és mennyiben) vajdasági/délvidéki irodalom, nem választhatjuk el attól az állandó önmarcangoló dilemmától, hogy van-e a vajdasági irodalomnak olvasója, mert sajnos a mi New Hon(t)unkban az érték(elhetőség) esetében is elég harsány a hallgatás. Hivatkozások: A Híd 1968-as, 1999-es, 2000-es és 2003-as évfolyama Az Új Symposion 1967-es, 1968-as és 1969-es évfolyama Digitale A.: Autor - Werk - Medien. Symposion der Deutschen Literaturkonferenz. Leipzig, 9. Juni, 2001. ndl, September/Oktober 2001,124-183. Idegen haza. Kafka. Közép-európai folyóirat. 2001/2. Luchmann, Niklas: Látom azt, amit te nem látsz. Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 32-59. Magyar szárnyvonalak. Határon túli prózaírók antológiája. Present, Budapest, 1999 Németh István: Ima Tündér lakért. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2000 Sebők Zoltán: Élősködő kultúra. Kalligram, Pozsony, 2003 13
