Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Fekete J. József: Karámban
is annak az árán, hogy áttelepülések nyomán beolvadunk az anyaországi nemzettestbe, hanem egyszerűen fizikailag megsemmisülünk itt, és ugyanez lesz a sorsa a vajdasági magyar irodalomnak is, aminek immár emberöltőt meghaladó múltja van, s ami belátható időn belül regionális magyar irodalomként a lexikonokba kerül majd. De a hátralevő ki tudja hány évtizedet azért - nem tudom mennyire futja időnkből és energiánkból - alkotó emberek munkái jelzik majd, tehát irodalmunk nem veszik el, szemmel láthatóan nincs lehetősége beolvadni az egyetemes és általános magyar irodalomba, megmarad egy különleges produktumnak, ami magán viseli a regionalitás jellemzőit, megőrzi kapcsolatát az itteni más nyelvű irodalmakkal, kapcsolatát természetesen az anyaországi irodalommal, az emigrációs magyar irodalommal, amit most már szebben szórványirodalomnak neveznek, és kapcsolatát a világirodalommal. S miként eddig is, a továbbiakban is ezeket a kapcsolatokat a szervilizmus, az alárendeltség folyamatosan ható tudata határozza meg. A hátralévő idő felbecsléséhez nem árt tudni, hogy a szórványokban a felezési idő 12-13 év. Ahol ma százan élnek, 12 év múlva 50-en, 25 év múlva 25-en, 38 év múlva 12-13-an lesznek. Aztán hatan, hárman. S ami a szórvány sorsa, az a sors vár a ma még tömbmagyarságra is.24 Óhajaink szerint az itteni alkotóknak be kell kerülniük az egynemű magyar irodalmi vérkeringésbe, ugyanis anélkül, hogy a „nagy piacon" megmérettetnénk magunkat, nem tudjuk felmérni, mennyit is érünk tulajdonképpen, hogy mely jelenségek adódnak az irodalom fogalmának átminősüléséből, melyek a dilettantizmusból és provincializmusból táplálkozó vadhajtások, és melyek az idő mércéjét is kiálló alkotások. Ám ez nemcsak a vajdasági magyar irodalomra, hanem a magyar nyelven írt irodalom egészére is vonatkozik. Az a trend, amely évtizede folyamatban van, hosszú távon oda vezethet, hogy a magyar irodalom a belterjesség és a sznobizmus közt hánykolódva fokozatosan provinci- alizálódik, visszafejlődik.25 Ez azonban már a globalizáció és a nemzeti irodalom viszonyrendszerének nem csupán sajnálatos, hanem tragikus következménye. Vállalván, hogy az eddig leírtak csak egy a lehető megközelítések közül, itt talán álljunk meg, várjunk türelmesen, és jegyezzük meg, bizonyára nem jut mindenkinek vízum, aminek hiánya még az egymás mellett történő elbeszélést is lehetetlenné teszi, meghagy bennünket a magunk bércei és lapályai között. 24 Gazda József 25 Pécsi Györgyi 9
