Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Fekete J. József: Karámban

egyik üres terének gondolom a kultúra, a művelődés, a művészetek világát.6 Egyre üresebbek köröttünk a terek, és nagy az átláthatatlanság. Egyre üresebbek körülöttünk a terek, egyre nagyobb a helyszíneiken a nyüzsgés.7 Az, hogy min­den kör, minden társaság kialakította a maga kultúra-képét, kultúra-eszményét, áttekinthetetlenné teszi a kultúra, művelődés és nyelvhasználat köznapi-artisz- tikus elkülönülésének terepét. A kritika joggal észrevételezte, hogy a magyar köznyelv és közgondolkodás átalakult. Megdurvult, megújult, visszafejlődött, félrefejlődött.8 Sőt, tegyük hozzá, egyre gyakrabban jelennek meg önmagukat irodalomként definiáló szövegek, amelyek azonban végső soron csupán az írás­beliség dokumentumának tekinthetők. Ez azonban nem önmagában járó prob­léma, vagy mondjuk megértőbben, jelenség, mert tulajdonképpen az irodalom­ban a mérték is változik, nem csak a mémivaló.9 Az irodalomban tehát végső so­ron nincs igazság. A modem irodalom a gyanakvással kezdődik10 11, a mindentu­dó elbeszélő trónfosztásával, és mindenben kételkedni tanít. Az olvasó e készte­téstől vezérelve kezd kételkedni az emberben, a világban, a formában, és végső soron magában az irodalomban is. Ez a nyughatatlan gyanakvás adja a pótolha- tatlanságát, a kétely a művészet magja és fő princípiuma, és ezáltal lehet a mű­vészet az emberi szellem utolsó menedéke. (2.) A zárt régióban az élet lefojtott volt. A nyitott világ örvénylő. Megszámlál­hatatlan részszintér alakul az átlátható színhely-egész után. És a lokális moz­gásokba betörnek a távolabbi örvénylések hatásai.11 Minden tartósan elnyo­mott csoport gondolkodása sérült. A sorozatos tragédiák egy idő után bénítólag kezdenek hatni a nemzetre, elgyengítik életerejét.12 Ennek a lélekta­ni axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körül­mények közepette való fejlődését, az előzőket szem előtt tartva, eleve megkér- dőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölméré­se, értékelése, helyes-e az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérült-e az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen ér­tékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsi-etikai, etikai-szociális vagy esztétikai-retorikai ismérvek alapján ítélnek egyfelől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként élik meg? A délvidéki magyar kultúra és iro­6 Fűzi László 2 Sándor Iván ® Kemény István ^ Gál Sándor 10 írja Radics Viktória a Danilo Kiáről készített monográfiájában. 11 Sándor Iván 12 Gazda József 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom