Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Tatár Sándor: Miért/hogyan igen, ha nem, avagy vane kiút a radikalitás csapdájából?
rolni a múltba, ám a múlt részeként mindig az eleven, azaz az etikával, a felelősségérzettel közvetlenül érintkező emlékezetben kell számon tartani. Ebben az összefüggésben nem lehet eltúlozni ama tény fontosságát, hogy Adám nem zsidó, s még inkább, hogy Judit gyermekei ebben az értelemben vegyes házasság szülöttei. Természetesen bűntelenek, de nem lehet osztályrészük a tudatlanságból fakadó ártatlanság. (Igazában nincs is mit válaszolni Judit kétségbeesett s komolyan tekintetbe alig is vehető kérdésére a prózai dráma változatban: „És ha nem mondanánk meg nekik?...") A darab zárlatának a B. vázlatai közül előkerült másik változatában a holokausztot, a lágereket kizárólag olvasmányaiból ismerő Ádám vállalja az „Auschwitz" nevű tudás és súly átörökítését gyermekeinek. Amit az imént tanulságnak bátorkodtam nevezni, nem más, mint hogy a holokausztra való emlékezés - remélhetőleg: természetesen - nem a zsidók tulajdona, s nem kizárólag a zsidók dolga, mint ahogy nem is kizárólag a nem zsidók (a [potenciális] cinkosság bűnének/szégyenének örökösei) kötelessége.16 Az emlékezés munkájának csak közösen végezve van értelme, másként nem szaggathatja ki a gyűlölet gyökereit; ha a múltnak valóban szelíd jövővel vagyunk adósai (s nem így van?), akkor ez az adósság csakis közös lehet. * Kertész Imre Felszámolás című regénye - s nem csak az igekötőkkel/igékkel való játék kedvéért fogalmazok így - félreismerhetetlenül leszámolás is. A lezárása, a föladása valaminek; kezdet és vég, a goethei „stirb und werde" értelmében - s nem is könnyű eldönteni, hogy valóságosan vagy csupán látszólag a Stirbl, a „Halj meg, szűnj meg!" dominanciájával. Szirák Péter (avagy a kiadó?) „A pesszimizmus: bátorság" kertészi axiómát - joggal - annyira jellemzőnek találta az alkotóra és művére, hogy mintegy maxima, foglalat gyanánt szerepelteti a monográfia címlapján. Nos, ez az azonosító tétel a Felszámolás olvasása közben és nyomán sem veszíti érvényét, ám a számítógép képernyőjén makacsul villogó keserűi dilemma fényében óhatatlanul földereng a kérdés: vajon örökkön tartható, örökkön korszerű és vajon a lehetséges legfőbb bátorság-e a pesszimizmus? Vagyis Kertész Imre világ- és létszemléletében nem váltja ugyan le a derű, a bizakodás a pesz- szimizmust, de leszámol egyeduralmával. Ahogyan Keserűből, akinek a boldogság, a jelenben való berendezkedés és a bizakodó (vagy akár csak a semleges várakozással való) jö- vőbe-tekintés (nőmén est omen!) az egész személyiségét, létét kérdőjelezi meg, a Judit szájából elhangzó „boldogság" szó őrjöngő vadállatot csinál, úgy A kudarc és a Kaddis... című regények Kertészének szótárában kvázi tilalmas szavak, pária-fogalmak a „remény", a „siker", a „harmónia", az „optimizmus" és fölöttébb gyanús valami a „szeretet"17 is. (B. a Kaddisnak már az első lapjain arról mesél, hogy a szeretet bizonytalan valami, sokkal-sokkal kevésbé lehet iránytűként, indikátorként rá hagyatkozni, mint a világ befogadásában és értelmezésében számára sokkal megbízhatóbb segítséget nyújtó gyűlöletre) Kertész Imre a Felszámolást írva is Kertész Imre marad, mégis úgy érezzük, valaki más is lett, jóllehet „erkölcse változatlan" (A kudarc első kiadásának fülszövege), mégis: messze nem olyan mereven szigorú - még nem vállalja annak egyenesen, távolító gesztusok nélküli kimondását, hogy a hazugságok, a minden tiszteletre méltó erkölcsi következetesség és hajlíthatatlanság mellett is megcsontosodó hamistudat, a nem valódi lét, a már-már rögeszmés redukáltságában végül is mégsem érvényes, de legalábbis semmiképp sem fenntartható létezés csapdájából a szeretet jelent(het)i a kiutat18; B. Sárának írott búcsúlevelében mintegy fáradtan-tanácstalanul vonja fel a vállát, amikor Sára szájából a „szeretet" szót, illetőleg a szeretet értékét, hatalmát firtató kérdést véli hallani (94. o. - igaz, alig valamivel később, s nem lehetetlen, hogy elsősorban épp a szeretettel kapcsolatos hitetlensége miatt, „rossz ember"-nek nevezi magát), darabjának egyik alternatív 121
