Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Az idézőjelbe tett élet

lét önazonossága a „felszámolás" kategóriájában fogalmazódik meg, úgy a származásviszony és a generációs világszemlélet is problémaként jelenik meg a regényben. Keserű figurája éppen ezért rejt magában szarkasztikus vonásokat. Épp olyan sorstalan, mint Auschwitz leszármazottjai: túlélő, egy másik, de hatóelvében a közös totalitarizmus személy-eljelentéktelenítő stratégiájának áldozata.

Keserű önnön életének B. életének elmondásával biztosít történetet. De azt a történetet is B. mondja el. Keserű a saját élettörténetét olvassa ki B. írásából. Ami e tanulmányozás idejét illeti, e foglalatosság, e „betűzés" tölti ki az életét: a hagyatékból származó kéziratok, melyek közt a Kertész regényének címével egybeeső „Felszámolás" című színmű is található, pontosan kilenc éve, B. halála óta foglalkoztatják. Ez az időpont (1990) a darab cselekményének B. halálával egybeeső, illetve abból kiinduló ideje. A szanálás, a felszámolás, a kioltás, a változás kezdete. Keserű 1999-ben „olvassa" a kéziratlapokat, s a darab kéziratának digitalizált, számítógépre felvitt változatát. Az idézőjelbe tett korpusz idézetvilág, de idézet a kerettörténet is. Az idézőjelen belül a kerettörténet épp úgy létezik, mint azon kívül. Ezért rendkívül erős és szuggesztív a regény egészének esztétikai hatása: miközben egyes szám első személyű elbeszélők szólalnak meg, e megszólalások- hiába a megszólítás gesztusa a megszólítottat illetően - utólagos elbeszélések, miközben figyelembe véve a szövegen belüli szöveg fikcióját, előre mutató elbeszélések is. Ami elbeszélődik a szerzői írásban, az megteremtődik a valóságban. A darab, illetve a darab tartozékai szerint „felmondják" szerepüket a szereplők, s az előrekódolt „felmondással" felszámolják egzisztenciájukat. A lényegében háromszereplős történet: B., Judit és Keserű közös története variáció felszámolásra és túlélésre a totalitarizmusok utániságában.

Kertész könyvcímei minden esetben rendkívül erősen, szimbolikusan hatnak. A Sors- talansdg, A kudarc, a Gályanapló, s ilyen értelemben a Kaddis a meg nem született gyermekért- többek között - a mindenkori szöveg helyzetére is reflektál. A Felszámolás mint cím a Kertész-életmű ismerői, de a gyanútlan olvasó előtt is igen tág elváráshorizontokat nyit meg. A Felszámolás a szubjektumkioltás műve, elegendő csupán Thomas Bernhard utolsó nagyregényének címére gondolni, az Auslöschungra; Kertésznél is, Bernhardnál is egyszerre történik az írás segítségével, élet és írás(mű) kapcsolatának önfelszámolásával a szubjektális „eltűnés". A Felszámolás - miközben egy társadalomszociológiai tapasztalatot közvetítő nézőpont felől: egy korszak berendezkedését és berendezését illető szanálásról tudósít - szó szerint felszámolja figuráit: B. mitikus, túlélő figuráját (ha lehet hinni Kertész feljegyzéseinek, B. Kertésznek azon alteregója, aki - a szerzőről leválván - beteljesít egy lehetséges sorsot sorstalansága bizonyításaképpen), Keserűnek, a szocialista államapparátus egyszerre ártalmatlan és vak túlélőjének a figuráját (Keserű szemlélődésének tárgya, a hajléktalanok csoportja a be nem töltött sors egyik mintázata). S bár Keserű a regény „látható" figurája, eltörpül alakja a „nem jelenvaló" B. és a megszólított Adám, valamint az egy pillanatra - éppen e megszólító gesztussal - főszereplővé váló Judit mellett, akik éppen boldogságukat számolják fel az „igaz" történet „felmondásával". Judit „felszámolja" Ádámnak mindazt, amiért együttélésük lehetséges volt, s amely éppen e „felszámolással" válik lehetetlenné. Felszámolt kapcsolatát B.-vel ezzel teszi végletesen felszámolttá. Sorsok, történetek, történelmi idők felszámolása alkotja tehát egy másik nézőpontból a regény tárgyát.

Felszámolás Kertész regényének a címe, miközben - valójában - egy másik mű címét jelenti: a regényben megmutatkozó, illetve a regény cselekménymenetét meghatározó, előíró „Felszámolás" című, B. hagyatékából származó drámáról van szó. A nem olvasható, helyenként egy elbeszélői figura által „idézett" (felolvasott) dráma mintegy megelőzi a regény cselekmény téridejét: B., a szerző darabjában előrevetíti, mi fog történni halálával és halála után az ő sorstörténetéhez is illeszkedő figurákkal: Keserűvel, Judittal stb.

105