Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
tudja és hiszi a hagyományos válaszokat. Mert ezek egyszerűek. Ezért nyugodt lesz tőlük. A másik talán tudja, de biztosan nem hiszi a hagyományos válaszokat. Mert ezek egyszerűek. Ezért nyugtalan lesz tőlük. Vége a barátságnak. Az egyik őrzi az egyszerű, nyugodt bizonyosságot. A másik megszerzi a bonyolult, nyugtalan bizonytalanságot. Innen indul Törless zűrzavara. A megszerzett, bonyolult, nyugtalan bizonytalanságtól. És ezzel is zárul a kompozíció. Csak az előretekintő sugallat sejtet valamit. Nos, az előretekintő sugallat egy pillantás Törless későbbi éveibe. Amikor kiheverte kamaszkori élményeit, kinőtte egykori zűrzavarait. Érzékeny fiatalemberré lett. Afféle finom, félig átszellemült literary gentlemanné. Aki belenőtt egy szorosabb esztétikaimorális világrendbe. Jól tudta kezelni vagy inkább hasznosítani hajdani titkos zűrzavarait vagy zűrzavaros titkait. Mi is történt? Weöres Sándor nevezetes disszertációja talán segít. A vers születése.13 Hogy a gyerekkor, a prepubertás vagy pubertás a logikán inneni, alogikus-metaforikus gondolkodás kora. Merészen irracionális-poétikus asszociációkkal. Ezután a nagy felismerés: a világ nem olyan. Ettől vált át a gondolkodás az alogikusból logikusba, metaforikusból kauzálisba, irracionálisból racionálisba. Aki egészen elveszíti a későbbiben a korábbit, a logikusban az alogikusat, normális, talán reménytelen felnőtté válik. Aki egészen megőrzi a későbbi helyett a korábbit, a logikus helyett az alogikusat, abnormális, talán reménytelen őrültté válhat. Aki félig megőrzi a későbbiben a korábbit, a logikusban az alogikusat, de aláveti a logika ellenőrzésének és formát tud adni neki, abnormális-normális, talán reményteljes költővé válhat. A későbbi Törless, a félig átszellemült literary gentleman, a szorosabb esztétikaimorális világrendben majdnem megvalósította a harmadik változatot. Nem veszítette egészen el. Nem lett reménytelen felnőtt. Nem őrizte egészen meg. Nem lett reménytelen őrült. Félig megőrizte, és alávetette a logika ellenőrzésének. De nem tudott formát adni neki. Nem válhatott abnormális-normális, talán reményteljes költővé. Literary gentlemanné igen, költővé nem. Visszatérve az eredeti kérdéshez: finom udvari tanácsos lehetett belőle; de igazi alanyi költő nem. Megőrizte zűrzavara emlékeit. Feldolgozta és megemelte azokat. De költészetté nem formálhatta: „Törless később, miután kiheverte ifjúkori élményeit, igen finom és érzékeny szellemű fiatalemberré vált. Azon esztétizáló intellektusok közé számított, akiket megnyugtat a törvény, és sok esetben a társadalmi erkölcs tisztelete, mert felmenti őket az alól, hogy feleslegesen gondolkodjanak a finomabb lelki mozzanatoktól távol eső, durva problémákon..." Megrázkódtatásait alkotássá nem emelhette. De életformává igen. Használni tudta őket. Azok titkos lelki tartalommá váltak. De nem nyílt költői erőforrássá: „S mint mindenkinek, aki saját szellemi gyarapodására összpontosítja figyelmét, neki is vajmi keveset jelentett az excesszív és fülledt indulatok puszta léte. Szeretett számolni azzal, hogy az élvezetre való hajlam, a művészi tehetség, a kifinomult lelki élet olyan dísz, amelyen könnyen sebezhető az ember. Elkerülhetetlennek tartotta, hogy egy gazdag és élénk lelki élettel megáldott embernek legyenek olyan pillanatai, amelyekről másoknak nem szabad tudniok; olyan emlékei, amelyeket titkos fiókokban őriz. Egy a fontos - hogy idővel megtanuljon finoman bánni velük." 47
