Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - A 75 ESZTENDŐS KÁNYÁDI SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 3. rész)
gány temetésbe botlunk. Máskor akár fél évig is törhetné magát az ember egy ilyen temetésért, mi pedig csak úgy ráakadtunk véletlenszerű napon, véletlen órában, épp abban a temetőben. (Korzenie w polskiej biedzie, Ryszard Kapuscinskival beszélget Barbara Hoiub, „Przekrój" 1992, Nr 39.) Azt hiszem, ha valóban sikerült valamit tennem, az annyi, hogy irodalmunk tematikai spektrumát olyan teljesen új területekkel, új kultúrákkal, új civilizációkkal sikerült kitágítanom, amelyeket korábban nem vettünk észre, vagy csupán marginálisan és nem programszerűen kezeltünk. Ennek a civilizációs horizontnak a kitágítását szolgálta olyan nagy alkotók munkája, mint a kissé elfelejtett Dybowskié vagy Malinowskié, aki valójában antropológus volt, nem pedig tényirodalommal foglalkozó riporter. Malinowskit sem vonták kérdőre, hogy miért nem Lengyelországról ír - vagy amikor Angliában élt, egyetlen angolnak sem volt kifogása az ellen, hogy nem Angliával, hanem Polinéziával foglalkozik. Úgy vélem, nincs semmi rossz abban, hogy nem lengyel dolgokról írok, vagy ha igen, csak marginálisan. Erősen hiszek abban, hogy munkám fontos, és nagy szükség van rá. (Dobre myélenie o swiecie i ludziach... 1. fentebb!) Amikor más tájakról, más világokról írok, azt valahogy mindig nagyon „lengyel módra" teszem. Ilyen volt az olvasata A császár és A sahinsah című műveinek is. Ebben az egészben mindig Lengyelország a vonatkoztatási pont; folyton a mi mentalitásunk és a nyugati ember látásmódja közötti hidakat keresem. Ahogyan én írom le ugyanis a dolgokat, úgy egyetlen nyugati ember sem írja le. Ilyenkor mindig az amerikai Francis Fitzgerald nagyszerű iráni riportjait hozom fel példának, amelyekben minden benne volt, kivéve... a vallást - Khomeinit, az iszlámot. Amikor Iránba érkeztem, azonnal megéreztem és súlyának megfelelően értékeltem a vallás elemi erejét; nem azért, mert a Szentlélek megvilágosított - lengyelségem tette ezt lehetővé. (uo.) Az Őserdő lengyel módra című könyvem anyaggyűjtését is mélyen átéltem, és remélem, hogy a benne lévő riportok tükrözik ezt. Az a cél vezérelt, hogy eljussak a mi lengyel provincionális, kisebb világainkhoz. Ez is a felfedezésnek, a valóság feltárásának egyik mechanizmusa volt. A riporteri kíváncsiság, a világ iránti mohó érdeklődés nélkül ezeket a világokat elkerüljük, nem is tudjuk, hogy léteznek. Én mindig tele voltam kíváncsisággal, ez hajtott az utazások felé is. Hiszen az Őserdő... ugyanúgy utazás közben született, mint minden, amit írtam. Hogy később aztán más kérdésekkel foglalkoztam, és nem folytattam a lengyel témákat, az azért volt, mert az 1956-os október idején először nyílt alkalmam külföldre utazni. Teljesen magával ragadott a harmadik világ születése. A történelem akkor hihetetlenül felgyorsult, viharos, drámai fordulatot vett. Engem pedig ez - történész lévén - őrülten izgatott. Az a történelmi pil69
