Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
És azzá is teszi magát. Eleve célpont infantilis játékában. Azzá is teszi magát ambivalens lényében. A belőle sugázó, finoman homoerotikus vonzásban. A lányos kamaszfiú és fiús kamaszleány furcsa, átmeneti egységében. És főként a lényében világosan érezhető, végletes kiszolgáltatottságban. Valami a furcsa, különösen zűrzavart átható mazochizmus-készségben. Ami szinte kikényszeríti a többiek szadisztikus ösztönkitöréseit. Ezek színhelye az erre rendeltetett labirintus. A fizikai-pszichikai padlás-alvilág. A skála nem széles, inkább sűrű. A rafináltan brutális fizikai bántalmazástól a primitíven szcenírozott homoerotikus vágyteljesítésig terjed. Meg a dilettáns hipnotikus kísérletektől a provokált intellektuális megfigyelésekig terjed. Az első hármat, bántalmazást, vágy teljesítést, kísérletet Reiting és Beineberg gyakorolják. A negyediket, a megfigyelést Törless. Reiting a maffiavilág-hódítás technikáit gyakorolja. A közösséget tömeggé manipulálást. Az ellenségkép adta hatalomkoncentrálást. Beineberg az akaratérvényesítés technikáit gyakorolja. A primitív szuggesztió lehetőségét. Erős és gyenge viszonylatrendszerét. Mindkettőhöz adalék lehet Jung hipotézise a személyiségfejlődés dilemmáiról. A személyiség kialakulása az egyénfejlődésben. Ami a végletes önérvényesítés veszélyzónáit is érintheti. Láttuk már. A kollektívum individuális reprezentálásának tévhitét és az ebből fakadó torz küldetéstudatot. Törless zűrzavaraiban, intellektuális megfigyeléssé stilizált homoerotikus kíváncsiságában - ugyancsak láttuk már - Freud megfigyelése lehet érvényes. A szexuális kutatóösztön intellektuális kutatóösztönné való szublimálásá- nak lehetőségéről. Most - természetesen Törless fontos. A lényét és lénye zűrzavarait meghatározó, átütően erős érzékiség. A szenvedésig fokozott intenzitással. Már a történés elején. Három jellemző mozzanatból összeállítva. A parasztlányok és asszonyok látása és érintése. Úton - az állomásról az iskolába. Amikor még nem is látszanak ama bizonyos magas-vastag kőfalak. Az ekkor elementárisán rátörő, félreérthetetlen-finomíthatatlan vágyakozás. A triviális-alpári „kaland" Bozenával. A falusi kocsma emeleti szobájában. Fizetett „kaland". A parasztlányból úri szobalánnyá emelkedett, úri szobalányból falusi prostituálttá süllyedt zavaró-tanító, kényeztető-megalázó, útszéli, anyapótló „hetérával". És persze a szerencsétlen Basini. Az áldozattá lett iskola társ. Kislányosan gyöngéd kiszolgáltatottságával. Félénken kacér erotikájával. Akinek a kínzásához asszisztál. Sőt, részt is vesz benne. Érzéki vágyakozásból és szellemi kíváncsiságból. A kínzó a kínzott enyhe mazochizmusától inspirált enyhe szadizmusában. Mindeddig viszonylag egyszerű, szinte szabvány kamasz-zűrzavar. Csakhogy ott az anyához fűződő, az egész zűrzavart összefoglaló, és sokkal bonyolultabbá tevő, érzéki viszony. A lebbenően törékeny alak illanó parfümillata. Akinek finom vonzása összekeveredik Bozena parlagi érzékiségével és Basini beteges bájával. Vagyis a zűrzavar színén az anya. Visszáján Bozena és Basini. Amiben a második kettő az első átszellemült, égi vonzásának lealacsonyodott, alvilági megfelelője. És e ponton válik - bár „hatásról"", időrendi okokból, szó sem lehet - fontossá Jung. Legalábbis Jung néhány későbbi gon- dolatmenete. Az anima-fogalom és az anyaarchetípus. Az anima, a férfiban élő női princípium. Az egyéni tudattalan első-felső rétege. Veszedelmes kétarcúságában. Vonzó, erotikus, égi, ideális. Az „ewig-Weibliche" felemelő-nemesítő, gyöngéd ereje. A vele való egységben a beteljesülés ígérete. És szédítő, szexuális, alvilági, obszcén. A csábító hetéra lealacsonyító- megrontó, durva hatalma. A vele való egységben a megsemmisülés veszedelme. Titok. Ami mögött a személyiség építésének félracionális-félideális lehetősége. És titok. Ami mögött a személyiség elvetélésének teljesen irracionális, egészen infemális lehetősége. Ez 43
