Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Vasy Géza: Az írás megmarad

az első regényben - nem tekinthetők András elődjének. A Magyarok főhőse Fábián And­rás, neki egy nyolcéves kisfia van. Ez a gyerek sem lehet egészen azonos A tor cellái Krisz­tusban szereplő Fábián Kristóffal, mert az elbeszélés szerint fiatalabb. Fábián András alakja viszont szervesen egységes a két regényben, s voltaképpen a záróműben is fősze­replő. Az első két regény kiélezett történelmi időben játszódik: 1918-1920 között, illetve 1943-ban, a harmadik „békeidőben", a hetvenes évek közepe táján, mindössze két hónap­nyi időszakot ölelve fel, miközben az 1945-tel kezdődő múlt régi képei és történései is megjelennek. A három nemzedék története olyan huszadik századi családregénynek mu­tatkozik, amelyben az emberiség története csak komor és tragikus arcát mutatja fel, s amelyben éppen ezért is az élet és a halál kérdése mindenkit elementárisán foglalkoztat: az analfabéta juhász Fábián Bálintot, a fiatalkorában indulatosan is az igazságot kereső, öregségére nagyon megcsendesülő földművest, Fábián Andrást és a mintegy harminc­éves értelmiségi Fábián Kristófot. Három nemzedék Bár Fábián Bálint nem támadhat fel, a trilógia harmadik részében mindhárom nemze­dék nyomatékosan van jelen. A legidősebbek az 1890-es évek szülöttei. Közülük kulcs- szereplő Kászoni Béla, aki 1945 előtt a falu nagygazdájának számított; volt egy tanyája és egy gyümölcsöse. A bolsevizálás során mindezt elvették tőle, elűzték; azóta, lassan har­minc éve szinte koldusmódra él. Özvegységére Fábiánék vették magukhoz, a gondozá­sért cserébe rájuk íratja a házát, amelyet ezek szerint, ha csonkább telekkel is, de vissza­kapott valamikor. Az 1945 utáni évtizedben játszik a faluban kulcsszerepet Jeszenák, ad­dig úthengeres, attól kezdve a kis közösség rákosista réme. Fábiánék szomszédja öreg Ja­kab, aki dolgozni már nem tud, várja a halált. Feltűnik két férfi: Gáspár Dániel és Szabó János, akik a Magyarok fontos szereplői voltak. S a regény epilógusában megjelenik két öregember: az egyikük kamaszként látta a csecsemő Fábián Andrást, akit előző nap te­mettek el. A második nemzedék tagjai az 1910-es években születtek, tehát a regény jelen idejé­ben hatvan év körüliek. Fábián András még annyi sincs. E nemzedékből ő a legfőbb sze­replő. Mellette a felesége. A regénybeli múltban szerepe van a Magyarokból már ugyan­csak ismert Kis Daninénak, akinek férjét kell elsiratnia; a jelenben pedig a falu bolondja Bacs-kó Bandinak. Kristin Máté egy amerikás magyarnak a fia, s mivel gazdagabbnak számít, a Rákosi-kor őt sem kíméli. így 1956-ban elégtételt próbál venni, ezért később bör­tönbe kerül. (Más néven a Magyarokban szerepel az apa negatív figurája.) Káldor János, a városban élő nyugdíjas munkás Fábián András katonatársa volt, akárcsak a találkozá­sukkor felidézett, a fogolytáborban ártatlanul megölt Manda István. S ide tartozik a kán­tor is, aki negyven éve dolgozik a faluban, siratva és regisztrálva a halottakat. Végül a harmadik nemzedék Fábián Kristófé. Akik ide sorolódnak, a negyvenes évek­ben, esetleg valamivel később születtek. A főszereplő harminc-harmincegynéhány esz­tendős. Nyilván ennyi szeretője, a presszós Betti is. Hasonlóan munkatársa, Mikó Péter és annak felesége, Kalocsai Eva. S végül ide sorolandó az öreg Jakab példaként emlege­tett unokája, aki a gyárból egynapi munka után hazatért a falu számára szabadságot je­lentő világába. Mindegyik nemzedékből kiválik egy főszereplő: Kászoni Béla, Fábián András és Fábi­án Kristóf. A cselekményben, a gondolati anyagban a legközvetlenebb kapcsolatok ter­mészetesen közöttük vannak, ám mindegyiküknek akad saját nemzedékében és egy vagy két másikban egyrészt a személyiséget és gondjait megerősítő epizódszereplő társa, más­68

Next

/
Oldalképek
Tartalom