Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
Mi lesz, mire váljunk még! Csak talán nem...? De lehetetlen, csak nem emberek vagytok ti is! Amikor a kapernaumi katonának azt mondtad, hogy az Isten fia vagy...- Miről beszélsz? - védekezett Jézus. - Az is egy álom volt, azt is csak te képzelted... Kapernaumba való katonák nem kísérhettek engem, csak rómaiak. En semmiféle kapernaumiról nem tudok.- Lehetséges - válaszolt Kászoni. - Igazad van - bólintott. - Az egy nagyon régi álom volt. Akkoriban még összezavarodtak az ismereteim... De most már tudom, hogy akkor nem mondtál igazat. Akkor azt mondtad, hogy a szabadsághoz, azaz Istenhez a halálon át juthat el az ember. S hogy ezt már akkor is, régóta tudtad. De mégsem akartál megválni az életedtől... így van? Akkor elhittem neked. Most már nem. Mert te is csak vakon hittél abban, hogy a halál után Isten vár majd, semmi bizonyítékod nem volt. Semmi bizonyíték! Hiányoznak a bizonyítékok! - kiabált Kászoni.- Nagyon jól tudom, hogy a világban legalább annyi jelenség van, amelynek a létezését bizonyítani lehet, mint amennyiét nem... - válaszolt Jézus, s miként a találkozás első pillanataiban, szelídség és nyugalom ömlött el az arcán. - Említetted a hitet... Egyszerű dolog... De honnan tudhatod, hogy a másik ember hogyan és miben hisz? Egyáltalán, azt hiszed, hogy mindent tudsz a hozzád legközelebb álló embertársaidról, de mégsem tudsz semmit róla, nem ismerheted igazán. Ha úgy ismernéd a másik embert, mint saját magadat, ha a másik ember, meg a többiek is rád hasonlítanának, csak egyféleképpen alakulhatna a világ, ahogyan ti szeretnétek... De éppen a különbözésről, az embereket elválasztó távolságokról nem tudsz semmit, ez a rejtettség Isten szándékaival azonos, az ember számára kikutathatatlan... a létezés célján való elmélkedések, bár tökéletesítik az embert, nagyon sok ponton véglegesen megrekednek...- A halál, az is egy ilyen pont? - szólt közbe Kászoni.- Azt nem mondtam - ellenkezett Jézus...- De igen... - erősködött Kászoni. - A szent iratokban olvasom: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok is tökéletes." De hogyan? Csak erre válaszolj: miként lehet az ember tökéletes, ha tudja, hogy meg kell halnia...? Miképpen lehetne tökéletes a mi világunk...?- Elég, elég...! Most én szólok közbe. Azokat az iratokat, amelyekre te hivatkozol, emberek írták, a megérzéseiket a végtelen világról sokféleképpen lehet értelmezni...- Tehát kétséges az igazságuk... - mondta Kászoni.- Ezt nem mondtam - utasította vissza Jézus.- Most már azt kellene még csak mondanod, biztatásként, hogy majd egyszer, valamikor fény derül az igazságra, megtudja az ember a tökéletesség elérésének a módját, majd egyszer, majd egyszer, majd egyszer! - kiabált gúnyosan Kászoni. Jézus nem válaszolt. Kászoni szembefordult Fábián Kristóffal.- Mit kérdezzek még tőlük? - Fábián arca nem mutatta, hogy értené Kászoni kérdését. - Ott tartunk, ahol elkezdtük, semmire sem jutottunk. 60
