Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
Mikónak kis bajusza volt, sovány, hosszúkás arca. Talán azt szerette volna, ha Fábián lebeszéli vagy megkérdezi, hova mennek, merre mennek. Bár palástolta határozatlanságát, érezte, hogy a Fábiánnal való együttlét az utolsó alkalom, hogy ő maga is újra végiggondolja döntését.- Élnek itt rokonaitok? - kérdezte Fábián, hogy a csendet megszakítsa.- Élnek. De nem megyek hozzájuk. Nem szeretem őket.- Értem - bólintott rá Fábián.- Egy barátom Ausztráliában él... - kezdte a mondatot Mikó, de aztán nem folytatta. A felesége ült le mellé, Betti meg Fábiánhoz húzódott.- Megmondtad? - kérdezte Mikóné. Mikó Fábiánhoz fordult:- Évának talán könnyebben lesz helye, mint nekem, én meg pályát változtatok, ha másképpen nem megy...- A barátod segít majd - mondta Fábián.- Éva egy klinikán fog dolgozni... Én pedig mindig is szerettem fejest ugrani az ismeretlenbe, kivéve az utolsó pár évet... Mindenki nyüszögött, tervezett, robogott körülöttem, én meg csak azt láttam, hogy nincs rám szükség...- Hagyjuk - szólt közbe Fábián.- Miért? - kérdezte Betti.- Hagyjuk - intette le Bettit is Fábián.- Jól van, ahogy gondolod - válaszolt tétován Mikó. Csalódottan néztek Fábiánra. A természetes az lenne - ezt gondolták mind a hárman -, ha most mégiscsak Mikóék elhatározásáról beszélnének. A Mikó házaspár sem azt várta, hogy nagy, drámai jelenetekben vitassák meg kintmaradá- sukat. Amilyen titokban intézték otthon a disszidálás előkészítését, ugyanolyan titokban, felhajtás nélkül utaznak majd tovább. Mikóék mégis úgy gondolták a torcellói katedrális tövében, hogy sok mondanivalójuk van, talán nem is Fábiánnak és Bettinek, de az ő jelenlétük szükséges ahhoz, hogy hangosan érveljenek; mert amennyire el szeretnék fogadtatni Fábiánnak a kintmaradás jogosságát, még saját magukat is annyira meg kellene győzni döntésük helyességéről. Mikó egyébként még az utazás előtt úgy döntött, hogy nem szólnak senkinek sem, egyszerűen csak tovább utaznak. Majd csak itthon derül ki, hogy kint maradtak, hogy elmentek Ausztráliába vagy Amerikába... Betti Évához fordult, halkan kérdezte.- Minek mentek..., miért maradtok? - nem találta a szavakat. Tudta, hogy előbb-utóbb úgyis folytatni fogják a beszélgetést, megérezte a Mikó házaspáron a magyarázkodás kívánságát, segíteni is akart rajtuk.- Miért? - kapott gyorsan a kérdésen a férfi. - Ahhoz, hogy jól megértsétek, jobban kellene ismernünk egymást... így aztán nehezen tudom megmagyarázni. Panaszkodni sem tudnék senkire. Senki sem bántott, sem engem, sem Évát... Jó állásunk is volt, amit megígértek, megadták...- O sem panaszkodott sosem, úgy emlékszem - mutatott Betti Fábiánra. - Igaz, mindig olyan érzésem volt, ha dolgozott, ha nem, hogy szabadságon van - elnevette magát. - Mintha állandóan szabadságon lenne... 40
