Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)

- Mégis hisz Istenben?- Igen. Mint most is. Vannak ilyen pillanataim. Felejtsük el... - állt mozdulatlanul Kászoni.

Fábián őt nézte, Kászoni pedig a botjára támaszkodva Bacskó Bandi házát. Aztán, Fábián tekintetétől védve lehunyta a szemét. Kristófban élesen villant fel egy emlékkép.- Emlékszik rá - kezdte -, vagy húsz évvel ezelőtt állt így a saját udvara közepén. Nagyon régen volt már.- Régen volt - biccentett Kászoni.- Egész éjjel az udvar közepén állt. Reggelre összeesett, aztán mégis tovább kellett állnia.- Régen volt, nem akarok beszélni róla - Kászoni hangja megremegett. Fábián akkor látta részegen az apját, és nemcsak az apját, de a többieket is a

faluból, Gáspár Dánielt, Szabó Jánost... Régen volt, de mégis, ahogy Kászoni itt áll előtte, mintha most történne minden Bacskó Bandi kertje végében.- Ne gondolj rá - hallotta Kászoni kérlelő hangját.

Az utcán dalolva vonultak a férfiak:

Egy a jelszónk, a tartós béke,

Állj be Kászoni a téeszcsébe!

Az asszonyok népviseletbe öltöztek, az utcasarkokon megálltak, összekapaszkodtak és énekeltek, de minden strófa végén Kászonit akarták beállítani a téeszcsébe.

Valaki leitatta a férfiakat. Evek múltán is tanakodtak, hogy ki lehetett az.

A felpántlikázott szekér, amelyet részeg férfiak és táncoló asszonyok kísértek, befordult Kászoni portájára.

Kászoni már ott várta őket az udvar közepén.

Az asszonyok őt is körbetáncolták. A férfiak bambán, részegen ácsorogtak a szekér mellett.

Közben fekete autó fékezett a kapu előtt, két idegen férfi ugrott ki a kocsiból. Megállt mellettük Jeszenák is, az úthengeres.

Mindhárman elégedetten szemlélték a jókedvet.

Kászoni be akart menni az udvarról, amikor az egyik ismeretlen férfi ráordított:

— Nem mehet el! Ott fog állni egészen reggelig! Eddig te nyúztad őket, te szarházi, szemét! Most másképpen alakult a világ. Azoktól kapod vissza a sok rúgást, akiket megcsúfoltál!

Fábián Kristóf óvatos kíváncsisággal körbejárta a fekete kocsit, de aztán észrevette, hogy az apja már nem tud megállni a lábán, annyira berúgott, a ház végéhez botorkált és elvágódott. Es támolyognak utána a többiek.

Hazaszaladt az anyjához.

Az anyja az öreg Jakabbal jött az apjáért. Nagy nehezen felcibálták a földről, Fábián Kristóf is segített. Az öreg Jakab és az anyja kétoldalról megkarolta a magatehetetlent, és keservesen hazavonszolták.

24