Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Villányi László: Fogkefék; Öregurak; Pulóver; Tenor; Lillafüred; Tokaj (versek)
Villányi László Fogkefék Irigylem magamat, súgtad az éjszakába, s hallgattam, mert hát mit mondjak akkor én, miután felfedeztem fogkeféinket; azonnal tudnom kellett volna, miért is simulnak egymáshoz a pohárban, tudhatnám már, köztünk semmi sem történik véletlenül. • • Oregurak Azok az öregurak csak-csak tudnak valamit, akik hétrét görnyedve, botjukra támaszkodva megállnak előtted, s rád emelik tekintetüket; ők még azt is megérzik, neked kimondhatják, lehet életükben utoljára, kisfiús mosollyal: Istenem, de szép, milyen széppé tette a napomat. Pulóver Irigylem kék pulóveremet, derekad köré csavarva, csípődhöz, fenekedhez simulva utazhatott az ismeretlen tájon; nézheti szobádban, amikor táncra perdülsz, hallgathatja énekedet, meditálhat veled, ott pihenhet párnád mellett egész éjszaka. 3
