Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)
2003.január 23. Hónapok óta nyitogatom a fiókokat, iratok, levelek, följegyzések, füzetek után kutatva. Egyszer ennek is véget kell vetni, a teljes felleltározás ugyanis a végtelenbe tolná a nagyanyám naplójának megtalálásával kezdődött, Mikes Kelemen utcai „Kapunyitást. A mára kitűzött zárás utolsó pillanatában kerül kezembe egy gyűjtőboríték (tartalmát valamikor, egy régebbi rendezés során én írtam rá), amelyből hetven év dokumentumai bukkannak elő. Többféle cenzúra-bélyegzővel, valamint „normál" krasznojarszki postabélyegzővel is ellátva, egy kis méretű boríték, a címzés rajta: Monsieur Jean Kántor fermier, Dés, Csernátoni u. 34, Hongrie - apám küldte apjának, szibériai fogsága harmadik évében, 1916. november 1-jén. Franciául közli, hogy jól van (nagyapámék ezt aligha olvasták eredetiben), érdeklődik testvérei, a rokonok iránt. (A boríték és a levélpapír jobb szélét valamivel kiégették; bármilyen jól hangzana is, azt hiszem, ez nem háborús nyom, inkább cigarettáé.) Időrendben a következő darab egy szürke kartonlap, kétnyelvű (román és magyar) igazolvány, amely 1930. december 21- i dátummal igazolja, hogy Hantos Gyula tanár, kolozsvári lakos az Erdélyi Múzeum- Egyesület tagja. Titkári aláírás (a pénztárnoké mellett): Dr. Kántor Lajos. - Teljesen besárgult újságkivágás, pontosabban a Magyar Nemzet néhány oldala. Vajon miért került a borítékba, ki emlékszik rá? Nyilván a Kolozsvári ekhó című, Garázda Péter jegyezte összeállítás okán. 1942. július 30-án ilyenekről számol be: „Az újonnan szervezett egyetem autonómiája ismét helyreállott."; „Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéről és föladatairól Szabó T. Attila adott ki ízléses kiállítású füzetet." És: „A Kántor Lajos vezetése alatt álló gyakorló-gimnázium Diáknaptár-mozgalma, amelynek célja: fölkelteni az ifjúság lelkében a közgazdasági és gyakorlati érdeklődést, most közölte az elmúlt tanév »mérlegét«. Eszerint a diákok bérmunkával (favágás, kertészet, műhely stb.) 3260 pengőt kerestek. Gyűjtőmunkából (fémhulladék, gyógynövény stb.) 342 pengő folyt be. Nyulak tenyésztése 124 pengőt jövedelmezett a diákoknak..." Nem tartozik ugyan a családtörténethez, mégis átmásolom ide a következő „ekhó" hírt: „Nyáron a kolozsváriak általában Budapesten láthatók, a budapestiek Kolozsváron. Legutóbb Kolozsváron tartózkodott Eckhardt Sándor, a Magyar Szemle szerkesztője és az egyetemi könyvtár kéziratgyűjteményében számos értékes dokumentumot talált Balassi Bálint életére vonatkozólag." (Ugyanezen az oldalon egy MTI-hír a debreceni nyári egyetem nemzetiségi tanfolyama előadóinak nevét közli, köztük van a kolozsvári Nagy Géza református teológiai tanár, Járosy Andor evangélikus esperes - Reményik Sándor barátja, nagyanyámnak ugyancsak jó embere - és Makkai László intézeti tanár, utóbbi az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa.) A gyűjtőborítékból kerül elő a Kolozsvár, 1946. II. 21-i keltezésű (boríték nélküli) levél is, amelynek édesapám a címzettje: Kedves Lajos bátyám! Sok gondom, az egyetemmel kapcsolatos sok ülésezés miatt elmulasztottam annak idején eljuttatni Hozzátok a mellékelt jegyzőkönyvi kivonatot [?] s csatolni hozzá személyesen is a magam őszinte részvétét. Most, hogy - ha ennyire megkésve - is ezt teszem, kérlek, fogadjátok Ti és tolmácsold Gyula édesanyjának is mély részvétem kifejezését. Nem tudni, mi elől ment el O, akinek számára bizonyára talán még nálunknál is szörnyűbb volt megvárni ezeket az időket, amikor az erőszak és a szép szavakba bujtatott önzés üli diadalát s háttérbe szorul minden érték, melyet a múltban annak ismertünk. És - ki tudja, mire maradtunk itt mi?! Az Isten adjon a családnak megnyugvást és békességet. 108
