Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)
att életemből a tudományos kérdésekkel való foglalkozás terén nyolc év kiesett, 1919 után pedig még sokáig nem jöhettek Erdélybe magyar folyóiratok. Csak az Alexander Bernáthoz készített „Pláton Állama" című dolgozatom egy részét tudtam felhasználni igénytelen felolvasásomban a tordai vándorgyűlésen. Mind a latinból, mind a görögből készített szakdolgozatomat doktori értekezésnek szántam, és ilyen keretben dolgoztam ki. Végül mégis a görögöt választottam főtárgynak és ennek dolgozatát nyomattam ki. Latin szakdolgozatomat a keresztény latinságból választottam „Paulinus Nolanus"-t. Vizsgáztató szaktanárom, Bodis Justin igen dicsérte dolgozatomat és annak kinyomtatására ajánló levelet adott. A fenti okok miatt azonban ennek is elmaradt a kiadása, mert a háború miatt elvesztett nyolc évem és a hazatérésem után a kezdeti nehézségek miatt eltelt pár év alatt, tehát a mintegy másfél évtized alatt bizonyára megjelentek idevágó dolgozatok, azonban a kolozsvári egyetemi könyvtárban hiába tettem kísérleteket ennek utánanézésére. Nem láttam tehát kiutat e vajúdó éveimből, mint hogy alkalmazkodjam a körülményekhez; kisebb alkalmi cikkeket írtam a helybeli napilapokba és folyóiratokba, és pedig vagy teljes névaláírással vagy nevem kezdőbetűivel (K. L.), vagy pedig nevem végző betűivel (-r. -s.) szignálva. E cikkek a könyvismertetések, a napi politikai, pedagógiai kérdések területén mozogtak, itt-ott irodalmi kísérletek, románból való fordítások voltak. Minthogy az iskolában sokáig a román nyelv tanítására szólt beosztásom, azonkívül román nyelvi szakdolgozatom tárgya is a folklórra esett, irodalmi érdeklődésem mindinkább a román irodalom felé tendált. Mint az iskola román könyvtárának vezetője, a megadott keretek között tetszésem szerint szereztem be a román könyveket, mint az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára pedig - minthogy az Egyetemi Könyvtár jelentékeny része a múzeumé volt - nemcsak gyakori látogatója voltam a könyvtárnak, hanem kivételezett látogatója is. E körülmények elősegítették, hogy az irodalmi klasszikusokon kívül könnyen megismerhettem az irodalmi kritikai műveket és az irodalmi újdonságokat. Ezek az okok hozták magukkal, hogy mindinkább elmerültem a román irodalom és főleg a román folklór tanulmányozásába. Erre a korszakra esnek idevágó dolgozataim. Sajnos életem folyásának külső körülményei megakadályoztak abban, hogy magam egyirányú stúdiumnak szenteljem. A háború következtében történt kiesésem a kurren- ciából magával hozta, hogy szakítanom kellett a klasszikafilológiával, avagy a nyelvészettel kapcsolatos érdeklődéssel. Később az Erdélyi Múzeum-Egyesület sorsa parancso- lólag tette kötelességemmé, hogy az egyesület kérdéseit előbb megismerjem, majd ezek sorsát szinte egymagám vegyem a vállamra. Az irányítás mind az EME népszerűsítő és tudományos tevékenységében - kivéve az Erdélyi Múzeum folyóiratot -, mind a kormányokkal folytatott tárgyalásokban nekem mint titkárnak a kezében volt, és mondhatom, hogy szinte több munkát adott, mint az iskola. Nem a magam, hanem a felekezetközi értekezlet iniciátivájából és ennek felkérésére szerkesztettem 1930-ban a III. osztály, majd a IV. osztály számára a latin tankönyvet, melyeket 1947-ben is, közvetlenül a tanügyi reform előtt, mikor a latin kiesett a tantervből, III. kiadásban adtak ki. Eleinte csaknem minden iskolai órám a románból telt ki, majd - amikor Biela Mária a ref. leánygimnáziumtól Magyarországra repatriált - tanárhiány miatt át kellett vennem az összes latin és a néhány görög órát. Mikor pedig 1940-ben a gyakorló gimnázium igazgatója lettem, nemcsak átvettem a filozófia tanítását, hanem az új iskola vezetését is meg kellett tanulni és irányítani kellett a tanárjelölteket is az idevágó heti 2 elméleti órán kívül is. 1945-től kezdve a ref. fiúgimnáziumban csak latint tanítottam 1947-ig, a tanügyi reform után pedig csak románt. 105
