Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)
Én különösen sokat köszönhettem Budai Eleknek. Két évig volt osztálytanítóm az I. és II. osztályban, de később is mindig magamon éreztem szerető tekintetét. Négy éven keresztül én kaptam az iskola legnagyobb jutalmát, az évi 10 koronát kitevő „Budai Elek- alapítvány" kamatát, amivel akkor 5-6 hónapos süldőt lehetett venni. Budai bácsi beszélte rá szüléimét, hogy gimnáziumba adjanak. Gimnáziumi tanulmányaimat a dési állami gimnáziumban végeztem mindig jeles előmenetellel. Ugyanott tettem érettségit is. Az én időmben az iskola Dr. Kőrössy György igazgatása alatt működött, aki később a megalakuló kolozsvári gyakorló-gimnázium igazgatója lett, majd Budapesten is szerepet játszott a tanügy terén a forradalom idején. Abban az időben jelentékeny újításokat vezetett be a középiskolai tanulók számára. Nemcsak az önképzőkör működött fokozottabban, és évente különböző díjak kitűzése ösztönözte a tanulókat versenyre, hanem a felsőosztályosok számára olvasótermet rendezett be körültekintéssel megválogatott gyűjteményes kiadások és modern könyvek beállításával. Később megalakultak, talán túlzott mértékben is, a különböző szakkörök. Jó szemmel nézte, hogy szorgalmas olvasói voltunk a szakszervezeti könyvtárnak; az ő útbaigazítására lettem előfizetője a Huszadik Század havi folyóiratnak. A dési gimnázium pályadíja ösztönzött a folklórral való foglalkozás felé, a „Dés környéki mesék"-kel 20 koronás pályadíjat nyertem. Kőrössy György buzgalmára alakítottuk meg az „antialkoholista kör"-t is, melynek keretében már a III. osztálytól kezdve a természetrajzi órákon előadásokat tartottunk. Már a gimnázium I. osztályában is adtam magánórákat, a III. osztálytól kezdve pedig keresetemből nemcsak magam ruházkodtam, hanem rendes fizetéssel 2-2 évig a gimnáziumban vívást, gyorsírást és franciát is tanultam, az érettségi után 240 korona megtakarított pénzem volt a postatakarékban, ami az egyetemi évek alatt jólfogott rendkívüli kiadásokra. Az akkori dési tanárok közül szorgalmával kiemelkedett a később Budapestre került Dr. Lukinics Imre, aki mint egyetemi tanár jelentős tudományos működést mutat. Pedagógia terén azonban nem ért el hatást, nem tudta ösztönzőleg befolyásolni tanítványait. Annál nagyobb hatást gyakorolt tanítványaira a Désen csak két évig működött Dr. Lengyel Miklós magyar-latin szakos tanár, akit tudásáért és igazságosságáért minden tanítványa szeretett. Benedek Elek veje lett. Érettségi után nagy kitüntetés ért, a budapesti „Báró Eötvös József-Collegium" ösztöndíjas tagja lettem. Négy éven át, 1910. szeptember 1-től 1914. június 30-ig élveztem az akkori idők legnagyobb ösztöndíját, évi 1000 koronát, ami azt jelentette, hogy igazán nagyszerűnek mondható teljes ellátáson kívül még havi 20 korona zsebpénzt is kaptam. Mindezért egyetlen ellenszolgáltatást kértek, a tanulást, az önképzést. Az Eötvös Collegiumban az igazgató, Bartoniek Géza, magyar-latin-görög szakra irányított azzal a felvilágosítással, hogy alapvizsgázni mind a három szakból kell, szakvizsgát a két választott tárgyból tegyek, de le kell hallgatni a harmadik szak kurzusait is, s ha majd szükség mutatkozik, később könnyen leteszi az ember a szakvizsgát abból is. Én 1912 májusában mind a három szaktárgyból alapvizsgáztam, utána klasszikafilológus lettem, de lehallgattam az előírt magyar szaktárgyi órákat is. 1913 nyáron ösztöndíjjal a római múzeumok tanulmányozására mentem, 1914 áprilisában latinból és görögből szakvizsgáztam, júniusban pedig görög-latin-ókori történetből doktoráltam, 1914. június 20-án summa cum laude avattak doktorrá. Doktori értekezésem címe: „Theophrastos Characteres-e" volt. Beválasztottak a klasszikafilológiai társaság tagjai közé, és 1914. szeptember 1-i hatállyal 1914. június 19-én a budapesti gyakorló gimnáziumhoz ösztöndíjas tanárjelöltnek nevezett ki a közoktatásügyi miniszter. 100
