Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

1896. szeptember 7. Szeptember hó 6-án a délutáni vegyes vonattal kijöttem Bánffyhunyadra állomásom elfoglalása végett, az út hosszú és unalmas volt, a vonat minden őrháznál megállván csak úgy haladtunk, akár csak valami jó lószekérrel. Egész úton lehangolt voltam s va­lami sajátságos érzés vett erőt rajtam, melyet ugyan bánatnak nem nevezhetek, legfőlebb a távozás s a kellemes emlékektől való megválás idézte borongós sejtelem­nek, a minek oka volt, hogy oly kis helyre kellett jönnöm s oly sok mindent hallottam az itteni collegialitásról. Mind ezeknél azonban jóval hatalmasabb lelkifurdalás gyötört, mert elgondoltam otthon ily csekély fizetés mellett is mennyivel jobban kényelmeseb­ben lennék s mennyit segíthetnék. Fájt, hogy nem mehettem el délután azon szelíd an­gyalhoz, ki örökkön mosolygó arczával, gyermek kedélyének ártatlanságával annyi boldog órát szerzett nekem, s megkedveltette az életet s kitől megtanultam mindent le­hetőleg nem pesszimisztikus, de ellenkezőleg ideális oldaláról felfogni és megítélni. Eszembe jutott a kedves család, melynek körében szórakozva is annyit lehet tanulni s találgattam magamban, valljon Ibolya jól mulat-e? v. talán szomorkodik, adott szavá­ból, ismerve, hogy mindig őszintén szíve szerint szólott, arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy Ibolya (He.) az utóbbit cselekszi, de megvigasztalt annak tudata, hogy he­tenként legalább egyszer láthatom szüleim s őt, s reményem volt mielőbb Kolozsvárra bejutni. A vonat ezalatt megérkezett, barátom, Beszterczey György fogadott s csakha­mar lakására érkeztünk, mely akkor a község végén a piacztól jobbra térve az úgyne­vezett al v. Kossuth Lajos utca bal során volt. A lakás csinos és tetszett. [...] Látogatást tettünk az igazgatónál Koleszár Lajosnál, kinek egy doboz herczegovinai dohányt ad­tam ajándékba. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt, rögtön be is mutatott a gondnok­sági elnöknek, Gyarmathi Zsigmond kir. tanácsos B-hunyadi földbirtokosnak, ki szin­tén üdvözölt s igen szívesen fogadott. Rövid idei ott időzés után távoztunk, hogy Binder Albert iskolai orvoshoz is idejébe elérjünk, de csak nejét találtuk otthon, mire visszatértünk, és vidám társalgás között este 11 óráig töltöttük az időt. Barátom B. Gy. a nekem átadott lakásáig kísért s aztán eltávozott, mert reggel korán mennie kellett Ko­lozsvárra vissza. Most a mitől féltem bekövetkezett, az első perez életemben, midőn tel­jesen magamra maradtam egy szobában lakosnak, de az irtózást erős akarattal legyőz­tem magamban s bárha az éjjel, mert melegem volt, keveset aludtam, de a siker meg­volt, mert hozzá szoktam az egyedüliséghez. [...] Szept. 7. Már korán reggel ébren voltam' gyönyörű, derült, napfényes volt a reggel. Ablakomat megaranyozta a napnak fényes sugára, mely fehér függönyömbe beleakad­va csak két oldalt a réseken tudott a szobámba hatolni s csak mint két fényes fénysza­lag verődött vissza a padlóról. Jókedvűen végeztem reggeli öltözködésem, a midőn megjelent a kis Koleszár Jenő s hírül hozta barátom távozását. Majd hegedülni kezd­tem, hogy addig míg reggelim behozzák s iskolába indulhatok legyen foglalkozásom, s hogy a kis barátomnak kedvet szerezzek [... - itt a fénymásolat hibája megszakítja a folyamatos olvasást] önkéntes barátom kinek jegyese s a ki által megismertem ép azon nap jött meg. Nagynéném öt perczig tartó meglátogatása után a templomba siettem, ép jókor értem oda s mindent hallhattam, ott láttam, a ki nekem legnagyobb örömet okozott, az egyetlen Herminkét. Kétszeres ihlettség szállott meg, hogy őt megláttam a 6 napi távoliét után mégegyszer oly jól esett őt, enyéimet s a várost látni, a mit fo­kozott azon tudat, hogy még ma fényképét is bírni fogom. Borbély Ferencz csendőr százados két leánya zavarta csupán boldogságom, folytonos odapillantásaik s min­denkinek feltűnt csevegéseikkel. Isteni-tisztelet után elragadtatva köszöntém s megtevőm megjegyzéseim, melyet Hanaszievicsné Onagysága s leánya, Mariska is 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom