Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

a jelen közlemény megjelenésétől számított 48 órán belül a következő személyek interná- landók" - és következnek tizenegy tételben a nevek és kategóriák.) Hantos Gyulának sikerült még idejében, internálás előtt ismét Budapestre utaznia; ott (ezt már az Életrajzi Lexikon írja) egyetemi tanári státusának megtartásával a Népgondozó Hivatalban kapott állást térképész szakelőadóként - 1945 decemberében bekövetkezett haláláig. (Antibiotikumok híján akkoriban az agyhártyagyulladás gyógyíthatatlannak bizonyult.)

Hagyatékából - 1942-ből - egy „Vegyesek" jelzetű füzet került most kezembe, (szak)könyvekből kiírt adatok, idézetek gyűjteménye. Feldolgozásukra aligha telt már H. Gy. rövidre szabott életidejéből. Engem egy dési vonatkozású könyveim ragad meg - a Hantos családba távolabbról érkezőkhöz lehet kapocs ez is. Kádár József munkája 1882- ben jelent meg, Désen, címe: A deési ev.ref. egyházközség története. Kapcsolatban a város kiválóbb eseményeivel. A Kántor név nem fordul ugyan elő benne (sosem próbáltam ellenőrizni, állítólag Mátyás király korabeli nemességre található utalás valahol, amit aztán az elszegényedés követett - úgy tudom, Kelemen Lajos találta meg az adatot), számomra azonban - a kolozsvári Mikes utcában 2003-ban olvasva - érdekes a történelmi fölvezetés, a város nevéről fennmaradtak összefoglalása. „Egy monda tartja fenn magát, támogatva több történetíró állításával, hogy új hazát kereső őseink, Deéshez érkezve, háromszor kiálták: »Deus!« S e szótól kapta e város Deés nevét. Anynyi fáradság után itt pihentek meg először. Az óvárban egy nagy kövön ülve tanácskozott a 7 vezér az elfoglalandó haza nagy munkája felől." E kedvesen naiv eredeztetéssel szemben maga Kádár József azt mondja: „Mi azokkal tartunk, kik Deés nevét Deés alvezérről vélik neveztetni, ami nagyon valószínű, mert ha volt Torda, Doboka stb. vezér, miért ne lehetett volna Dézs is." Ezzel szemben a Földrajzi nevek etimológiai szótára, vagyis az Akadémia szerint Dés ugyan személynévből származik, de a latin Desiderius magyarba átvett alakjából, rövidüléssel - a Dezsővel azonos szótőből. Szóval latin név meg apám szülővárosa (1890) és egy hosszabb, szubjektív hangvételű feljegyzésben még az Erdélyi Múzeum-Egyesület is, az 1942. október 19-21-i dési vándorgyűlés alkalmából; ez utóbbi persze már nagybátyám Dés-leírása - amely szemléletében, szövegében (röviden) a Kétvízközti majorokra emlékeztet. „...a dési Ovár körül nőtt meg a város, benyúlt a hegyek közé a tágas szétöblö- södő patakvölgyeken, felkapaszkodott a hegyoldalakra s békés korszakokban talán régebben is kimerészkedett a sík parti részre. De itt a Szamos árvizei s a Szamosvölgyön vonuló seregek mindig veszélyt jelentettek. Épp azért a város zömével mai napig visszahúzódik a Szamos vizétől s a völgyek útvonalaitól, elbújik az oldalt eső domborzati öbölbe. Azt mutatja ez, hogy a völgyek Dés környékén inkább voltak a pusztító hadseregek taszító, mint a kereskedők és áruik vonzó országútjai. De Kolozsvár is túl közel volt, s később talán még Szamosújvár is. A vasút oly távol helyezte állomását, hogy ez a vasúthoz vezető utat s ott az új, gazdasági települést nem mozdította elő. Főleg azért, mert ez az út igen keskeny, s a vasúti híd közelében úgy elszűkül, a meredek hegylejtő s a víz között, hogy egy darabon egyik oldalán sincs hely szűk házsornak sem. Valósággal más kistájban van az állomás, mint a város. Dés két látszólag ellentétes tulajdonságot egyesít magában. Városias és magyar..."

Ha ez a leírás (kis részt idéztem belőle) tanulmánnyá alakul, családunk két ágának, a Kántornak és Hantosnak indító tájait, Dést (az Alsó- és Felsősétatérrel, a főtéri gótikus református templommal) és Kolozsvárt (a Mikes, azaz Major utcával s a Kossuth Lajos utcai evangélikus templommal) most egyazon szerző, a nem mindennapi stiláris készséggel megáldott földrajztudós, „emberföldrajzos" láttatásában szembesíthetném, közelíthetném egymáshoz. (Az a korai, gyermekszemmel készült 1918-as kolozsvári kalauz már sejtetett valamit Hantos Gyula képességeiből.) Emlékeztetőnek így is kedves nekem, valamikor gyakrabban jártam magam is azt a keskeny utat a dési állomás és a Malató kö90