Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
- Mi van a kocsitokkal? - kérdezte Betti a házaspárt.- Eladtuk, akadt egy kitűnő lehetőségünk, eladtuk... Jó áron, még most jó áron - válaszolt a férfi. Hamar elbúcsúztak. Fábián sokáig nézett utánuk. Tudta, hogy Mikónak mindene volt a kocsi, nem értette, hogy miért adták el. Lappangó tétovaságot, zavart érzett a viselkedésükben is.- Mi van ezekkel? - nézett utánuk Betti is. - Ez aztán a váratlan fordulat, zöty- kölődhetünk a koszos vonaton - méltatlankodott. A szobában Fábián egyszerre megváltozott: alighogy beléptek az ajtón, ledobta a ballonkabátját és a zakóját, átfogta Betti derekát, ráültette a konyhában a kis asztalra. Felhúzta a derekáig a szoknyáját, ujjait végighúzta a lány kemény combján, Betti azonban ellökte magától.- Hagyjál - mondta. Leugrott a konyhaasztalról, megigazította a szoknyáját, aztán odament a csaphoz, vizet engedett és megmosta az arcát. Betti nem fordult vissza, vizes ujjait végighúzta a homlokán, megigazította a haját, lesimította a blúzát, aztán összefonta a mellén a kezét és megfordult.- Akkor most elmegyek - mondta.- Értem - válaszolta Fábián. „Hát persze", gondolta, „előbb-utóbb úgyis elment volna..." * Amikor először jött fel hozzá és ott maradt éjszakára, már akkor elhatározta, hogy elhívja még egyszer, kétszer, aztán nem megy érte többet, nem hívja fel telefonon, s ha ő keresné, letagadtatja magát. Az első éjszakán éppenséggel azt sem sajnálta volna, ha a lány reggel elmegy, s aztán mindketten elfelejtik, hogy valaha is találkoztak és eltöltöttek együtt egy éjszakát. Úgy gondolta, Bettinek is jobb így, meg neki is. Bár sohasem kérdezte, de egy-egy elejtett megjegyzéséből tudta, hogy nem ő volt Betti életében az egyetlen férfi, akivel zárás után elment. De a lány nem hagyta ott, s Fábián minden este várta a presszóban. Együtt mentek haza, együtt vacsoráztak. A lány mindig csak a terveiről beszélt, hogy úgyis abbahagyja a kávéhordást, úgy elfelejti a presszót, mintha sohasem dolgozott volna ott. Táncolni fog. „Évekig jártam a legjobb balettiskolába, csak azért küldtek el, mert széles volt a csípőm. Ez volt az ürügy, mert senki sem segített... De mondd csak, tényleg széles az én csípőm?" Fábián minden alkalommal azt válaszolta, amit a lány szeretett volna: „dehogyis", rázta meg a fejét. Aztán benyúlt Betti blúza alá - szerette a blúzait. Mindig arra biztatta a lányt, hogy világos blúzokat vegyen, világosakat, de nem átlátszóakat. Hogy miért éppen a világos blúzokat szerette, nem tudta volna megmondani. Átkarolta Betti derekát, a lány kiegyenesedett, behúzta a hasát, hagyta, hogy Fábián a csípőjét megszo39
