Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)
Kolozsvár a múltjából akar élni, ami akármilyen fényes, mégsem képesít a fejlődésre. Utóbbi időben azonban nehány gyár keletkezéséről van szó, s reményiem, ha ezek megvalósulnak, némileg elő fogják mozdítani Kolozsvár fejlődését. Megnéztük a főteret, amelyet, azt hiszem, hazám bármely vidéki városa méltán irigyelhet. Jól kövezett nagy négyszögletű tér, közepén a Szent Mihályról elnevezett impozáns gót plébánia templommal. Zsigmond király idejében épült, 60 méternél magasabb tornyán azonban meglátszik, hogy újabb keletkezésű. Milyen kár, hogy a háború pusztító förgetege e templomot sem hagyhatta teljes épségében; a tornyot borító régies színezetű fedelét elvitték s most fényes fehér pléh(?) fedele hirdeti a háború semmit tekintetbe nem vevő barbarizmusát. A hatalmas épületet, melynek gyönyörű főbejárata nyugatról nyílik, szépen ápolt kert övezi, mely csak emeli a nagyszerű hatást. Régebben rendetlen házcsoport vette körül, melyet azonban később leromboltatott a város s így érték el, hogy a főtér most ilyen szép. Efféle üdvös intézkedésekre Kolozsvárt most is sok szükség lenne. A templom előtt a déli oldalon szépen elrendezett virágágyak közt áll Fadrusz Jánosnak, a kiváló szobrásznak mesés műve, Kolozsvár nagy szülöttjének, Mátyás királynak lovas szobra. A méreteiben és kivitelében meglepő mű, bár különálló egységet alkot, szinte kiegészíti a templom által nyújtott remek látványt. Ezt utolérő szoborművet Budapesten sem láttam. A főteret, hivatalos neve Mátyás király tér, leginkább régi, történelmi nevezetességű épületek szegik be, különösen a nyugati oldalon. Van azonban már egy nehány egészen modern épület is, ami kellemetlenül hat, mert kirívó ellentétet képez. Terünk déli oldalán van a városháza. Ez az ócska épület méltó párja a budapestinek. Ám Budapesttel abban is lépést tartunk, hogy papíron már nekünk is gyönyörű városházunk van. A városháza előtt vonul dél felé a Deák Ferencz utca. Elején áll Kolozsvár háborús emlékszobra, a „Kárpátok őre". A faszoborba, mely egy téli öltözetű honvédet ábrázol, már elég sok szög van beverve. A szögek árát valamely jótékony alapra fordítják. A szobor közepén ott díszeleg három arany betű K. O. Z.: Károly Ottó Zita; az uralkodópár is váltott egy 1000 koronás szeget. A városházával szemben van a gr. Teleki féle ház, itt szállott meg 1848 karácsonyában a Kolozsvárt győzelmesen meghódító Bem tábornok. Említésre méltó még a főtér régi épületei közül a Rhédey- és Jósika-ház. A főtérről minden irányban utcák vezetnek, ezek azonban, bár nem éppen csúnyák, már nem nyújtanak olyan képet, mint főterünk. Általában minél kijebb megyünk, annál falusiasabb látványok tárulnak elénk. Az utcák legtöbbnyire, kevés kivételével szűkek és görbék. Volt szó egy időben arról, hogy villamos vasút közlekedjék nálunk is, mint ahogy ma már hazánk minden olyan vidékén, mely haladni akar. Az utcák közül azonban alig van olyan, ahol elférne a két sín anélkül, hogy az egyébfajta közlekedést tökéletesen meg nem ölné. Lehet, hogy városunknak bölcs tanácsa mint már annyiszor, most is a külföldet fogja utánozni, s a kocsik a házak tetején fognak tovagördülni, mint Londonban. Félek azonban, hogy még mielőtt az eszme ily „magas" megtestesülése megbuknék, ami pedig azt hiszem elég hamar bekövetkezne, az egyik rozoga ház le fog omlani s a lezuhant és összetört és otthagyott kocsi hirdetni fogja az utókornak a földi dolgok múlandóságát. Dacára a fent elmondottaknak, van mégis egynéhány szép épület itt a Kossuth Lajos utcában: az evangélikus templom, mely megérdemli, hogy belülről is megtekintsük. Remek hangú orgonája országszerte híres s maga a tiszta, világos kis templom is kellemes benyomást tesz. Falai, oltára, a padok mind tiszta fehérek. A templom oldalain nagy ion 101
