Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

az út Szász-Lónáig. Ez utóbbi már sokkal rendezettebb falu. Magyarok lakják és azért nem is láttunk olyant, a ki legalább valamivel nem foglalkozott volna. V2IO kor Magyar- Fenesen voltunk, hol Kúnnénál megreggeliztünk. Igen jó tejet kaptunk fekete kenyérrel és ordát, mit először ettem életemben. Ize olyan, mint az összement tej sűrűje. Magyar- Fenesen meg kellett várnunk Hanasiervicz urat, Toncsit és Gábit, kik Szász-Fenesnél elváltak tőlünk és az erdőn keresztül mentek Magyar-Fenesre. Igen fáradtan érkeztek meg s mikor ők is megreggeliztek 5/4ll kor tovább indultunk Szent-László felé, mely már Torda-Aranyos megyében fekszik. Gyönyörű időnk volt. Egyetlen egy felhőt sem láttunk s a nap már majdnem egyenesen küldte forró sugarait a földre, mikor elhagytuk Szent- Lászlót. Útközben leszálltunk a kocsiról és felmentünk a hegyre egy forráshoz, melynél igen sok numolitát (Szent-László pénzt) láttunk. A hegyek egész formulácziója itt már sokkal szebb, tetszetősebb, mint az előbbi falvakban. Egy kis gyaloglás után ismét kocsin mentünk tovább s nemsokára megpillantottuk egy völgykatlanban Magyar-Létát. Azután ismét eltűnt a hegyek mögött, mi újra élveztük a szép szabad természetet s úgy látszott, mintha mindegyik gondolatokba lenne merülve, mikor észrevettük, hogy a falu határán vagyunk. Elmentünk a másik végére s oda érve, kiszedtem mindent, a mi az elemózsiából egy napra szükséges volt. Rövid félóra múlva már a Géczy vár felé tartottunk. Útközben igen sok numolitát és megkövesedett csigát találtunk s a míg így a hegyen felfelé tartottunk, megkértem vezetőnket, mondja el a Géczy vár történetét. Ez a monda fűződik ugyanis hozzá:

A Géczy vár sok száz meg száz esztendővel azelőtt Géczy gróf tulajdona volt. Egyszer elment a gróf a városba s ott megpillantott egy gyönyörű szép asszonyt, az ottani csizmadia feleségét, ki annyira megtetszett neki, hogy azonnal magával vitte haza. Soká éltek azután együtt. Egyszerre csak fölkerekedett a csizmadia, hogy keresse meg a feleségét. Eljutott Géczy várához is és már messziről megpillantván őt a gróf, csak várta az ablaknál. A csizmadia oda is elment és azt kérdezte a gróftól, nem járt-e itt valami asszonyforma két fülivei. „Itt bizony megkapja" - felelt a gróf és mindjárt oda is adta a csizmadiának azt a három falut, mely a vár tövében fekszik: Asszonyfalvát, Felső- és Alsó-Fülét. A falvak átmentek a csizmadia birtokába s azt is képezték haláláig. Halála után az elöljáróság megvette a falvakat.

Az út, mely a Géczy várhoz vezet, meglehetős fáradságos, de némi változatosságot nyújtott egy néhány szikla mint Dezsőkő, Kisasszony köve, Varjúkő stb. Daczára annak már kissé unatkoztunk, mikor egyszerre egy magasabb helyre értünk, honnan mint valami panorámát, megpillantottuk a gyönyörű Géczy várat. Bár maga is elég magas sziklán épült, mégis mintegy völgykatlanban látszik feküdni az őt övedző sziklák között. A kissé unalmas út tehát bőven meg lett jutalmazva és talán éppen az az érdekes, a meglepő benne. Most már közel voltunk czélunkhoz. Mikor elértük és mégegyszer gyönyörködtünk benne, leültünk ebédelni 143 kor. Aztán felmentünk a várra, honnan Toncsi megörökített két fényképen. Ma még körül is jártuk a várat, hogy minden oldalról gyönyörködhessünk benne. 3A7 kor ismét Magyar-Létán voltunk és innen indultunk Kis-Bányán keresztül Járára, hol a bácsinak egy jó ismerőse, az ottani doktor, már várt ránk. Még V2 órát kellett kocsin mennünk, míg lakására érkeztünk. Rendkívül kedves fogadtatásban részesültünk. Ott megvacsoráltunk, aztán elmentek a fiúk a vendéglőbe, mi meg sétáltunk még egy kicsit, aztán lefeküdtünk. Margit, Berta meg én egy szobában aludtunk. Roppant nagy heczcz volt.

Augusztus 28 án.

Csak 6 órakor ébredtünk fel, gyorsan öltözködtünk, megreggeliztünk és még megnéztük Járát. Azután búcsúzva a kedves családtól, elkísért a doctor úr két falun keresztül. Először Szurduk következett. Mikor ezt elhagytuk, alig tudtuk eléggé bámulni azt a re93