Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)
De én igen hiszem, hogy ő engem nem szeret, hiszen mind jobban érzem, milyen buta, milyen semmi vagyok én hozzá képest, milyen méltatlan vagyok rá. Csak most látom mily balga vagyok, mily vak a szerelem. De ki tud szívének parancsolni? A szerelem már gyökeret vert szívemben s nem tudom, elviselném-e, ha ezen gyökereket szívemből ki kellene tépni. Mégis - bár boldog volnék, ha ő engemet boldogítana, - semmi esetre sem akarom, hogy ő érettem feláldozza boldogságát. Kívánom neki, hogy legyen mindig mindig nagyon boldog, mert megérdemli. Én pedig bízom teljesen Istenben, tegyen ő velem akaratja szerint. 1894. márcz. 27 én. Már tíz napja, hogy elmúlt a központi és mégis csak most írhatom le. Azt olvastam a múltkor, hogy legjobb napló a szív, - s azt el is ismerem. Átérzem az egészet s boldog vagyok ha csak gondolok is rá, de leírni nem tudom, nem találok szót, melylyel érzéseimet kifejezzem. Miért is nem tartott örökké az a suppé-csárdás meg II. négyes, a legkedvesebb tánczok. Jól írja Hamvas, hogy ez a mai mulatság a kötőkék koronája volt s ebben teljesen igaza van. Ha tudtam volna szomorkodni, kellett volna is, hiszen véget értek a mi kedélyes összejöveteleink. Ezentúl nem szólhatok többet suppéről - legalább egy ideig -, nem többet II. négyesről, a szép tavasszal beállott egy komolyabb időszak,---nem lesz több kötőke! És vájjon - most azt kérdezzük - megválhatnánk mi oly hirtelen attól a kedves társaságtól, - megválhatnék tőle én, mikor legszebb perczeimet tagjai között töltöttem? Ó, az a válás nem történhetik oly egyszerűen! Nem csak én, sokan gondolták azt, s ötlete támadt a rendezőségnek. Ezentúl össze fognak hívni rendező bizottsági gyűléseket, a hol természetesen mi - mint nem rendezők szintén megjelenünk. Egy ilyen gyűlés meg is volt márcz. 20 án. Mindenek előtt elszámoltunk, minek eredménye 90 forint tiszta jövedelem volt. Majd rákerült a sor a társas játékokra, s úgy mulattunk, mint valamelyik kötőkén. Haza is együtt mentünk - párosán. Folyton csak köszönni kellett, mindenkinek akadt lépésről-lépés- re ismerőse. Olyan benyomást tehettünk a járó-kelőkre, mint valami vegyes intézet növendékei. Megjött a húsvét is és jól teltek a szünidő napjai. Eleinte meglehetős egyhangúak voltak ugyan, de a múlt emlékei között mégis kellemesek. Az egyhangúságot megzavarta hétfőn délelőtt egy meghívás Grátzékhoz, melyben tudtomra adják, legyek szíves velők egy kis tavaszi kirándulásban részt venni. Nagy volt most örömöm. Ismét alkalom - gondoltam - vele találkozni! Úgy is volt, kívülünk nem is volt meghíva senki. Kimentünk a Házsongárdba, ott kugliztunk, s igen kedélyesen töltöttük az időt. Este felé hazajöttünk, visszamentünk még Grátzékhoz és teljesen kimulatozás után hazakísért H. V28 kor. Fejem már egész kábult volt s nem tudtam örülni a holnapi ebédnek, melyre az assistensek voltak beinvitálva. Ebéd után kérdés és feleletet játszottunk, s mikor elmentek, volt még egy kis dolgom estig, mikor ugyanis színházba mentünk. Dobó Katiczát adták, eredeti történeti színmű. Elég jó darab. Különösen annak örvendtem ma, hogy Góth Sándor új szerződött tag talán képes lesz pótolni azon kitűnő színészeket, amelyek a kolozsvári színháztól virágvasámapján elváltak. Elkeseredésemben 1894. ápr. 4 én. Én Istenem, beh nagyon fáj a szívem 88
