Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Pomogáts Béla: Három felvonás a zsarnokságról
A zsarnoki hatalom logikája ez: ennek a logikának a jegyében kell az unitárius Blandratának a katolikus fejedelem szolgálatába állnia, Socinónak besúgói szerepet vállalnia és Dávid Ferencnek elpusztulnia. Páskándi Géza történelmi drámájában ilyen módon a mindenkori zsarnokság logikájával, mentalitásával és működésével szembesülünk. Azzal a mentalitással, amelyet a magyar irodalomban kétségkívül Illyés Gyula nagyszabású költeménye, az Egy mondat a zsarnokságról mutatott be és leplezett le hatalmas szellemi, erkölcsi erővel: „hol zsarnokság van/ott zsarnokság van". Páskándi Géza félelmetes dramaturgiával mutatja be három felvonásban ennek a zsarnokságnak a szellemiségét és működését, aljasságát és kíméletlenségét. Ugyanakkor Dávid Ferenc alakjában felmutatja a zsarnoki hatalom hiteles ellenfelét is: az igaz embert, aki a maga igazságában megfélemlíthetetlen és legyőzhetetlen. Erről a legyőzhetetlenségről írta különben a Vendégség körüli időben született Néróhoz című versét, ez ugyanúgy a védtelen ember, jelesül a költő ártatlanságát állítja szembe a zsarnoki hatalommal, mint a történelem színpadán játszódó dráma. Hadd idézzem végezetül ennek a költeménynek a szövegét: Véres költő', hiába tanítod meg alattvalóidat nevedre, hiába vésed fejükbe sánta éneked, hiába skandáltatod egész Rómát rímekkel, hiába daloltatod soraid csecsszopókkal, hiába öntöd fülmosóvíz helyett minden fülekbe éneked, hiába töltőd erővel világ torkára szellemed, hiába ölsz s gyújtasz megannyi Rómát----minden verssorod mögött egy-egy fegyveres van----s a költő' vára csak a védtelenség... 72
