Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Sándor Iván: Daniellával a vonaton

szét meghatározó problémát érintjük, mégpedig az írás és az élmény, azaz végső fokon az irodalom és az élet közötti kapcsolat problémáját..." Ha ezt a kapcsolatot szemügyre vesszük, eljuthatunk odáig, hogy a regényben a megtalált idő, a megtalált élmény.

De, amit megtalálok, azt előbb el kellett veszítenem. Mondhatni, a feledés(em)be kellett annak merülnie. Ahhoz, hogy a bensőmmé tegyem, tehát mindenekelőtt utána kell merülnöm.

Amikor regényútként nyomozásról beszélek, amikor elindulok a hatvan év előtti események nyomába, és nyomozóként lépek egykori lábnyomaimba, az ilyen bensővé tételnek próbálok eleget tenni.

Lehetséges-e vajon ezt a bensővé tételt hiánytalanul elvégezni? Aligha. De az ilyen apóriának regényt konstituáló ereje van. A veszendő, a hiánytalanul már fel nem lelhető eseményteret, az utána való nyomozás eseménytörténése tölti be.

Száz év elteltével az európai értékekre való rákérdezés gyökeresen más körülmények között hangzik el. Ez ahhoz az irodalomtörténet körébe utalt felismeréshez kapcsolódik, hogy amíg az Én Proustnál az európai kultúrával azonos saját történetét a paradicsomi múltban, annak megőrzési kísérletében, addig ma az infernó-múltban, annak feltárási szándékában keresi. De a megtalált Idő, mint megtalált élmény regény törekvésként száz év után is azonos. Nagyon is él az ezredfordulón az, amit Proust jövendő olvasóiról mondott: „...úgy gondolom, nem az én olvasóim lesznek, hanem saját magukéi... könyvemben eszközt adnék a kezükbe ahhoz, hogy önmagukban olvassanak." Esetünkben a történelem ama hatvan év előtti sötét alagútjában húzódik az a színtér, amelyről olvasva, az olvasó eszközt találhat arra, hogy önmagában olvasson.

Miről írt hát Márai Sándor 1937-ben?

Lassan lépegetünk.

Még csak 1943-nál tartunk.

Ül a karosszékében 1943 májusában Márai és Eric Knight This above all című regényét olvassa.

1943 májusában három hónappal vagyunk a Második Magyar Hadsereg Don- kanyari pusztulása után. Négy hónappal vagyunk az elhíresült Szárszói Konferencia előtt, ahol majd szó sem esik a Don-kanyarról. Néhány hónappal vagyunk Eric Knight halála előtt, aki, miként regényének katonahőse, maga is katonaként pusztul el a nácizmus elleni háborúban. Három évvel vagyunk a regény magyar megjelenése előtt, amit Légy hű önmagadhoz címen tizenhat évesen olvasok.

Tehát negyvenhárom májusa és Márai íróasztala. „Az éjszakában német repülőgépek szállnak százával és százával. London fölött szállnak és ledobják bombáikat. Az angol partvidék városai és ipartelepei fölött szállnak, s mindenütt nagy tüzek égnek az éjszakában", - így kezdi a regényről szóló írását, ami 1943. május 23-án jelenik meg a Pesti Hírlapban.

7